NyomtatásE-mail

A Bazilika felszentelése

( 7 értékelés )

A BAZILIKA FELSZENTELÉSE - FŐÜNNEP A SZÉKESFEHÉRVÁRI

SZÉKESEGYHÁZBAN - NOVEMBER 25.

Pénteken 18 órától a Bazilika felszentelésének évfordulóján Spányi Antal megyés

püspök tart ünnepi szentmisét. A szentmise keretében kerül majd sor az újonnan

végzett világi lelkipásztori munkatársak számára a püspöki megbízólevél átadására is.

Erre az ünnepségre meghívást kapnak a Prohászka Imaszövetség tagjai is, hogy együtt

imádkozzanak a lelkipásztori kisegítőkért és a lelkipásztorkodó papságért.

A cikk további részében bemutatom a püspöki székesegyházat, mely egyházmegyénk

legjelentősebb temploma.

A Bazilika története:

A Fehérvárt alapító Géza nagyfejedelem (992-997) a mai székesegyház közvetlen

közelében építtette templomát. A négykaréjos, centrális templom, mint a város első

temploma 997-ben már állt, hiszen oda temetkezett a fejedelem. Alapfalait 1971-ben

tárták fel.

Később a város plébániatemplomává lett, mivel Szent István új templomot, bazilikát és

királyi szálláshelyet létesített a mai romkert területén.

IV. Béla a mai székesegyház helyén alapította 1235-ben a Szent Péter és Pál apostolok

templomát, itt is koronázták meg. A Géza-kori templomot lebontották.

A városi plébániatemplomot megkülönböztetett tisztelet övezte: az e helyen

megkoronázott király itt kezdte meg működését. A már akkor is katedrálisi ranggal bíró

templom román-kori bővítéséről keveset tudunk, a gótika a tornyokon látható

ablaktöredékekben hagyta ránk nyomait.

A török alatt dzsámiként használták, mint ahogyan imaház volt a katedrális

szomszédságában álló, a város egyetlen, épségben megmaradt gótikus emléke, a Szent

Anna kápolna is.

 A hódoltság utáni időben a jezsuiták kezelésében volt, 1688 és 1742 között gyakran

javítgatták állapotát, mígnem a déli tornya le nem dőlt. Két év alatt (1743-1744)

építette újjá a tornyot az északi, meglévő mintájára Paul Hatzinger. Néhány évvel

később, tízévi munkával (1758-1768) Martin Grabner építette át barokk stílusban.

Amikor 1777-ben a püspökség megalapításával székesegyházi rangra emelkedett az

addigi városi plébániatemplom, Mária Terézia a Raguzából visszahozott Szent István

fejereklye őrzését bízta a székesegyházra.

A tornyokat magasították (1805-1815), a toronysisakok valószínűleg ekkor nyerték el

mai alakjukat. A 19. században többször esett át különböző restaurálásokon, még

freskóit is átfestették.

Az 1935-1938 között végzett restaurálások a középkori részleteket is bemutatták.

A második világháborúban súlyos károsodások érték a székesegyházat, freskói is

megsérültek.

1983-ban leszakadt a déli torony párkánya. Ekkor elkészítették a mindenre kiterjedő

fejújítás költségbecslését, kellő anyagiak hiányában csak állagvédelmi munkákra

kerülhetett sor, de felújították a főhomlokzat szobrait, és megjavították a toronyórát,

kicserélték a toronysisakok rézlemezes fedését.

 

A Bazilika leírása:

A szabadonálló, keletelt templom főhomlokzatát a két hatalmas torony uralja, amelyek

lábazatát a főpárkányig felnyúlóan két - két falpillér tagolja. A tornyok között,

ugyancsak magasra nyúló falpillérek között nyílik a mozgalmasan kialakított kosárív

végződésű kapuzat, szemöldökpárkánya fölött íves záródású mezőben a város rokokó

stílusú címerével, koronázó párkányán rokokó kővázákkal. A tornyok között teraszt

alakítottak ki, amelyet fonatos kőrács zár le, és három posztamensen Szent István,

Szent László és Szent Imre szobra áll, Huber János Pál művei, 1768-ból. A terasz

mögött a templomhajó végfalát íves oromzat zárja le.

A tornyokat a főpárkány fölött magas lábazatról induló páros, korinthoszi fejezetű

falpillérek tagolják. Innét indul az órapárkány, majd a négyszög alaprajzú tornyot

három részes, magas lanternával kialakított toronysisak zárja le.       

Az oldalhomlokzatokon faltükrök között helyezkednek el a szimmetrikus nyílások.

Szembeötlő a hatalmas, hegedűablakra emlékeztető ablak az északi és a déli

homlokzaton. A templom déli homlokzata körül kialakított terecskén áll a városalapító

Géza nagyfejedelem szobra, (Meszlényi János műve) az északi homlokzaton pedig az

1956-os forradalom és szabadságharc emlékezetére állított modern vonalú fa-feszület,

és emléktábla. A szentély mögött, a térről nyílik bejárat az altemplomba.

A székesegyház karzata alatt az északi oldalon a Szűz Mária kápolnát, vele szemben a

Szent István kápolnát képezték ki. Ennek hátfalán, fülkében a Szent István

fej-ereklyetartójának Szász Gyula által készített márvány másolatát helyezték el.

A kápolnát 1779. augusztus 19-én szentelték fel, itt mutatták be a hermát. Oltárán

szép vörösmárvány tabernakulum áll. A Szűz Máriáról nevezett kápolnában

vörösmárvány keresztelőkút található.

A karzat mellvédjét fakorlát övezi. Boltozatán 1866-ból származó, Szent Cecíliát

ábrázoló freskó.

A hajóban mély ablakfülkékben helyezték el a mellékoltárokat, az evangéliumi oldalon

Nepomuki Szent János, majd Szent Imre; a lecke oldalon Szent Anna, majd Szent

László oltárait. A szószék az evangéliumi oldalon helyezkedik el.

A szentélyt félgömbkupola fedi, oldalait sekrestyékkel, azok fölött nyitott

oratóriumokkal. A szentély ékessége a Franz Anton Hillebrandt császári főépítész által

tervezett főoltár, amelyet Mária Terézia megbízásából 1775-ben alkotott. A főoltár

képét Vinzenz Fischer festette (1775), a térdeplő Szent Istvánt ábrázolja, amint

felajánlja az ország koronáját Szűz Máriának. A főoltár menzája Schultz Pál asztalos

munkája 1772-ből. A tabernakulumot adoráló angyalok fogják közre. A szentélyt a

hajótól finom faragású vörösmárvány áldoztató korlát választja el, Georg Johann Mes

tatai kőfaragó alkotta.          

A boltozatot fedő freskók mestere Franz Anton Cimbal volt. A szentély freskóján a

megdicsőült Szent István térdel a Szentháromság előtt.

A második boltozaton Szent István, mint egyházalapító tűnik fel, első püspökségének

alapítólevelét adja át a főpapoknak. Az első boltszakaszon a pogányság felett

győzedelmeskedő, keresztény dinasztiát alapító királyt látjuk.

A hajó padjait barokk ornamensek, elő- és hátlapjait a város címerei díszítik.

Az altemplomban a szentély alatt háromhajós, dongaboltozatos Szent Sír kápolnát

alakítottak ki. A kriptarészben a székesfehérvári püspökök között 18. századi

személyek is nyugszanak.

Az altemplom nevezetességei a III. Béla és felesége, Antiochai Anna márványkoporsói,

melyeket 1848-ban tárt fel dr. Érdy János régész. A lelet jelentősége, hogy az

Árpád-házi királyok közül egyedül ezek maradtak fenn számunkra érintetlenül, és a

márványkoporsó fenéklapja a testek bomlása során kialakult vegyhatások

következtében megőrizte az elhunytak körvonalait.

A király és királyné végső nyugalmat Ferenc József kezdeményezésére a budapesti

Nagyboldogasszony Főplébániatemplom (más néven: Koronázó Főtemplom, Mátyás

templom) altemplomában lelt, 1898. október 21-én.     

A katedrális szentélye hátfalán építették fel az I. Világháborús Hősök emlékművét.

Pásztor János szobrászművész és Hikisch Rezső építész 1927-ben kapott megbízást a

várostól az alkotás elkészítésére, miután a pályázatokat elbíráló bizottság közös

művűket tartotta kivitelezésre érdemesnek. A kompozíciót 1929 áprilisában vették át a

művészektől, és még azon év nyarán fel is avatták. Ezt követően évente május első

vasárnapján istentisztelet és ünnepség keretében emlékeztek meg a hősökről.

A Szent Imre év alkalmából megbízták Pásztor Jánost a Névtelen Katona szobrának

elkészítésére, amelyet 1939-ben avattak fel. Az 1950-es években tilos volt az

emlékmű koszorúzása, és az I. világháborús emlék ápolása is.

1956-ban tartottak hosszú szünet után ismét tartottak megemlékezést.

Az 1960-as évek elején a Névtelen Katona szobrát eltávolították, a katonai

köztemetőben hevert összetörve egészen az 1989. szeptemberben 16-án tartott

újraavatásáig és eredeti helyén való felállításáig.

 

Forrás: templom.hu

 

Ajánlom a kedves testvéreknek a következő oldal meglátogatását:

 

http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,435,0,0,1,0

 

joomla template