Dinnyés

A dinnyési Szent György Római Katolikus templom 

A település régi neve: Dienes-Med vagy Dynnyes-Med. Az első oklevél Dinnyésről 1410-ből való: Zsigmond király 1410-ben szolgálatai jutalmául Zollern Frigyes nürnbergi várgrófnak adományozta Dienes-Med-et. Albert király 1439-ben visszaváltotta Zollern Frigyestől és a három asszonyfai Ostfi testvérnek adományozta. Az Ostfiak kezén csak 14 évig volt, mert 1453-ban V. László Csókakő várával együtt Rozgonyi István erdélyi vajdának juttatta.

1481-ben Mátyás király tulajdonát képezi Dinnyés, aki azt fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Corvin János 1490-ben Darányi János felsőörsi prépostnak, kancellárjának és titkárának adományozta, aki testével védte a csontmezei csatában. Ettől kezdve Dinnyés a mindenkori felsőörsi prépostok birtoka volt egészen 1945-ig, az államosításig.

Már a középkorban, a török hódoltság előtt volt temploma Dinnyésnek, amelynek titulusát, védőszentjét nem ismerjük, de a „Plebanus ecclesie parochialis de Dynnyesmed”-ben szerepel a templom egy 1484-ben kelt oklevélben. (Az oklevelet az Országos Levéltár őrzi.)

A prépostok sorából ki kell emelni Dinnyés múltjának és fejlődésének legaktívabb mecénását, Vajki Györgyöt, mint mezőkomáromi plébánosból lett veszprémi kanonokot, és egyben felsőőrsi prépostot. A kanonokságról lemondott, és Dinnyésre költözött. Saját kezelésbe vette a birtokot, tudománynak, irodalomnak és gazdálkodásnak élt, látszólag visszavonultan, de annál áldásosabb életet. Nekilátott a puszta kiépítésének, 25 gazdasági épületet, köztük templomot, iskolát, tanítólakást, ipari műhelyeket, és saját magának szerény kastélyt építtetett. Vajki György haláláig Dinnyésen lakott, hamvai a templom küszöbe alatt lévő kriptában nyugosznak 1830 óta. Emlékét a kripta felépítménye, a templom előtt álló, koporsót ábrázoló, sóskúti kőből készült faragvány őrzi.

Templomunk 1824-ben épült Vajki György saját védőszentje tiszteletére és magának temetkezőhelyül. Műemlék jellegű templom, a magyar műemlékek jegyzéke így jellemzi: „Homlokzati, gulatetős tornyocskája erős kiülésű timpanon felett helyezkedik el. A kapuja felett félköríves ablak…”

A templom téglából épült, kívül és belül is vakolva. A főbejárat felett és a hajó két oldalán félköríves ablakok helyezkednek el, a sekrestye megvilágítására téglalap alakú ablakok szolgálnak. Tetejét cserép, tornyát pala fedi. Padlózata mozaik. Hossza 16,2 m, szélessége 9,4 m. A templomnak két harangja van. A nagyobbik súlya kb. 100 kg, Szent Ágoston tiszteletére szentelték. 1892-ben készült Veszprémben, özv. Gloócz Sándornénál. Vurglics Ágoston prépost ajándéka. A kis harang súlya kb. 35 kg. Schick György öntötte 1895-ben, újraöntése egy régebbinek. A templom nagyobb restaurációja 1916-ban volt, még az akkori prépostnak köszönhetően.

A második világháború ezt a templomot sem kímélte, maga az épület is teljesen hasznavehetetlenné vált, felszerelése is teljesen elpusztult, közte Kutassy József özvegye által 1859-ben ajándékozott Szűz Mária szobor is. A hívek maguk fogtak a rendbehozatalához, a romeltakarítási munkák után Molnár Tibor székesfehérvári építészmérnök irányításával folyt a restaurálás, sor került a tető és a mennyezet helyreállítására, a torony újraépítésére. A belső munkálatok 1950-ben fejeződtek be.

Forrás: Historia Domus, Canonica Visitatio