Hiba
  • [sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló tarzíciusz.JPG mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

NyomtatásE-mail

Szent Tarzíciusz, a ministránsok védőszentje

( 30 értékelés )

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló tarzíciusz.JPG mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

Szent Tarzíciusz

A római vértanúszenteket összegyűjtő martirológium szerint 257. augusztus 15-én

halt vértanúhalált. A szenteket általában haláluk napján ünnepeljük, ezért az ő

emléknapja egybeesik Mária Mennybevételének, Nagyboldogasszonynak ünnepével.

Emiatt keveset szoktunk hallani róla, életét, vértanúságát kevésbé ismerjük.


{gallery}tarzitius.jpg{/gallery}


múlt században, 1855-ben Wiseman bíboros egy szép könyvet írt a római

kereszténységnek erről a koráról, melynek címe: Fabiola. Ebben a könyben sok más

vértanú mellett Tarzíciusz életét is bemutatja, regényes formában. A regény ugyan

gazdag részletességgel írja le életét, de történelmileg ennél kevesebbet tudunk

róla. Minden ministránsnak ajánljuk elolvasásra.

A Tarzíciusz név annyit jelent, mint Tarzusz városából való férfi. Ebben a városban

született Szent Pál apostol is. Tarzíciusz 240 körül születhetett Rómában. Szüleiről

semmit sem tudunk, de valószínűleg keresztények voltak, akik gyermeküket

csecsemőkorában megkeresztelték, és gondos nevelésben, taníttatásban

részesítették. Így válhatott fiatal kora ellenére az Egyház akolitusává. Az

akolitusok a Szentírás tanulmányozása után az istentiszteleteken az áldoztatásban

segédkeztek, és elvihették az Oltáriszentséget a betegeknek, öregeknek és a

börtönökben raboskodó keresztényeknek, akiket az első három században üldözött

a Római Birodalom. Nagy megtiszteltetés és felelősség volt ez a tisztség

akkoriban. Tarzíciusz még 18 éves sem volt, amikor ezt a megtisztelő feladatot

megkapta. Nagy bátorságának a tanúbizonysága ez. Talán az vezérelte

felavatását, hogy fiatal kora miatt kevésbé lesz feltűnő, amikor a legveszélyesebb

helyekre kell elvinnie az "erősek kenyerét", az Eukarisztiát.


{gallery}tarzíciusz.JPG{/gallery}


257-ben Valerianus császár uralkodott Rómában. Ő főleg az Egyház papjai és

diakónusai ellen fordult, megpróbálta őket hittagadásra bírni. Az üldözések miatt

titkos helyeken tartották a szentmiséket, a legnagyobb körültekintés mellett,

nehogy a keresztényekre támadjanak a birodalom katonái. Egy ilyen szentmise

alkalmával bízták meg Tarzíciuszt, hogy vigye el az Eukarisztiát a börtönben lévő

keresztény testvéreknek, hogy lelküket megerősíthesse a közelgő kínzások előtt.

Tarzíciusz tehát magához vette a Szentostyákat, és a ruhája alá rejtve elindult a

börtönök felé. Útközben pogány fiatalok állították meg. Biztosan voltak közöttük

olyanok is, akik ismerték Tarzíciuszt. Ő igyekezett elkerülni őket, meggyorsította

lépteit. De viselkedése gyanút keltett a többiekben. Talán tudták, hogy keresztény,

mert amikor észrevették, hogy valamit visz a ruhája alatt, gyanakodni kezdtek,

hogy keresztény titkot visz magával. Kíváncsiak lettek rá, el akarták venni tőle.

Nekiestek, ráncigálták, földre teperték, de ő keményen védte kincsét. Nem magát

féltette, hanem az Oltáriszentséget. Mire a dulakodásra felfigyelő emberek el

tudták kergetni a suhancokat, már késő volt. A sok ütésbe, rúgásba, taposásba,

kődobálásba belehalt. Egy téren álló oszlopcsarnok tövében érte a halál, nekidőlve

az oszlopnak. A Szentséget azonban nem engedte meggyalázni.

Ekkor I. István pápa vezette az Egyházat. Tarzíciuszt a Via Appián temettette el, a

Callixtus katakombában.


{gallery}katakomba.jpg{/gallery}


Damazusz pápa (366-384) díszes síremléket állított neki, és verses sírfeliratot

vésetett szarkofágjára. 767-ben I. Pál pápa a Szent Szilveszter-templomba vitette

Tarzíciusz ereklyéit, több más régi vértanú maradványaival együtt.

Sokáig itt őrizték emlékét, míg aztán 1596-ban ereklyéi a templom főoltára alá

kerültek.


{gallery}szilveszteroltár.jpg{/gallery}

A San Silvestro in Capite főoltára


A XVIII. században feléledt tisztelete, ekkor több más templomban is

oltárt állítottak számára. Pálmaággal, a vértanúk jelképével szokták ábrázolni, a

ruhája alatt, a melle fölött az Oltáriszentséget tartalmazó szelencével. Sok

templomban szobrot készítettek számára, amelyen úgy látható, ahogy

vértanúságát elszenvedte: egy oszlop tövéhez leroskadva, körülötte kövek,

melyekkel kioltották életét.


Forrás: Ministránsok imafüzete

joomla template