Jól kifejezi az ünnep lényeget a szentmise prefációja: a Krisztus által kiválasztottak a

kézrátétel által szolgálatainak részeseivé válnak, hogy a megváltó áldozatot megújítsák

és hathatósan megjelenítsék Jézus nevében, a hívőknek pedig elkészítsék a húsvéti

lakomát, a hívő nép között szeretetben élen járjanak, Igével táplálják és erősítsék a

szentségek által, életüket testvéreik üdvösségének szolgálatára szenteljék.

Homíliájában Ferenc pápa a nagycsütörtökön alapított papság öröméről elmélkedett:

„Kedves Paptestvérek! Ma, nagycsütörtökön, amikor Krisztus a végsőkig szeretett

bennünket (vö. Jn 13,1), emlékezzünk a papság alapítására és saját papszentelésünkre.

Az Úr Krisztusban felkent bennünket az öröm olajával, és ez a felkenés arra hív

bennünket, hogy fogadjuk el, hordozzuk ezt a nagy ajándékot: az örömet, a papi

örvendezést. A pap öröme értékes ajándék nemcsak saját maga, hanem Isten egész

hűséges népe számára, mert a pap e néphez küldetett a felkenéssel. A papi öröm

forrása az Atya szeretete, és az Úr azt kívánja, hogy ennek a szeretetnek az öröme

legyen bennünk, és legyen teljes (vö. Jn 15, 11).

A pápa ezután – több ízben utalva az Evangelii gaudium kezdetű buzdítására is – ennek

az örömnek a tulajdonságait mutatta be részletesen. Utalt Máriára (EG 288), az élő

evangélium anyjára, aki az öröm forrása a kicsinyek, szegények számára; aki a pap

példaképe: a pap a legszegényebb az emberek között, ha Jézus nem gazdagítja

szegénységével, és a leghaszontalanabb szolga, ha Jézus nem nevezi barátjának; a

legostobább, ha Jézus nem oktatja, mint Pétert; a legvédtelenebb az emberek között,

ha a Jó Pásztor nem erősíti meg nyája körében. Mária oltalmaz bennünket a Gonosztól.

Pap vagyok, mert az Úr jóságosan rátekintett kicsinységemre (vö. Lk 1,48), e

kicsinységünk elismerésével nyerjük el örömünket.

Ferenc pápa a papi öröm három jellemzőjét fejtette ki: 1. Ez az öröm felken bennünket,

vagyis behatol szívünkbe, átalakítja és szentségileg megerősíti azt. A papszenteléskor a

kézrátétel és a krizmával való megkenés révén az egyház átadja mindazt, amit az Úrtól

kapott. Örömünk e pappá szentelésből forrásozik. 2. Nem romlandó öröm: az Úr

megígérte, hogy örömünket senki sem veheti el tőlünk (vö. Jn 16, 22.) A bűn és az élet

gondjai miatt ugyan lelohad, a bűn el is fojthatja, de a mélyben, mint az elégetett

venyigék hamuja alatt ott marad a parázs, amelyet fel lehet szítani. Szent Pál ezt

ajánlotta Timóteusnak: „Éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem

folytán benned él” (2Tim 1, 6). 3. A misszionárius öröm a papot szorosan Isten szent

népéhez kapcsolja, hozzá van rendelve, hogy keresztelje, bérmálja, gondját viselje,

szentmisét mutasson be, áldjon, vigasztaljon, evangelizáljon.

Ez az öröm a szegénység nővére. Mivel a pap sok mindenről lemondott, mivel szegény,

sok mindent másoknak ad, az Úrtól kéri az örömöt. Nem törődik magával, de számíthat

Isten népe nagylelkűségére, hálájára minden jótettéért, főleg a szentségek

kiszolgáltatásáért. Sokan a papság önazonosság-válságáról beszélnek, de nem

számolnak azzal, hogy az identitás feltételezi a valahová tartozást. Nincs önazonosság

és így életöröm sem, ha nem tartozunk határozottan Isten hű népéhez.

A Szentatya hivatkozott az Evangelii gaudium 268. pontjára: „Jézus fel akar bennünket

használni arra, hogy egyre közelebb kerüljön szeretett népéhez. A nép körében ragad

meg minket, és a néphez küld, úgy, hogy e néphez tartozás nélkül érthetetlen az

identitásunk.” Ki kell lépnünk önző énünkből, hogy az Úr legyen a középpontunk, aki

népe szolgálatára küld bennünket. Kilépni önmagunkból, kifosztani magunkat, ez a

szegénység – hangsúlyozta újra Ferenc pápa.

A papi öröm a hűség nővére. Nem vagyunk makulátlanok, bűnösök vagyunk, de

hűségeseknek kell lennünk Krisztus egyetlen jegyeséhez, az egyházhoz. Itt van a

termékenység kulcsa. A pap gondját viseli lelki gyermekeinek, akiket az Úr rábízott:

keresztel, hittant tanít, betegeket látogat, felkarolja a szegényeket a plébánián vagy

bárhova szól küldetése. Öröme hűségesen teljesített lelkipásztori munkájából fakad.

A papi öröm az engedelmesség nővére. Engedelmesség az egyháznak a nekünk adott

hierarchia révén, a plébánián, a kapott joghatóság gyakorlásával, különleges

megbízatásomban; egyesülve a mennyei Atyával, akitől minden atyaság származik.

Készség, hogy az egyházban bármilyen szolgálatot teljesítsünk, Mária, az Úr szolgáló

leánya segítségével.

A pap ajtaja legyen mindig nyitva, legyen a bűnösök menedéke, otthon a

hajléktalanoknak, gyógyulást nyújtó a betegeknek, sátorhely a fiataloknak, hittanterem

az elsőáldozásra készülőknek. Krisztus küldi a papot, hogy irgalmasan segítséget

nyújtson minden szükségben, és támogasson kreatív szeretettel minden jó kívánságot.

Most, nagycsütörtökön a pap kérje az Úr Jézust, hogy sok fiatal fedezze fel a

buzgóságot, mely lángra gyújtja az örömet, mihelyt boldog merészséggel válaszol

hívására. Kérje az Úr Jézustól, hogy ragyogtassa fel az örömet az újonnan

felszenteltekben, amikor megkezdik papi tevékenységüket. Nagycsütörtökön a pap kérje

az Úr Jézustól, hogy erősítse meg azok papi örömét, akik már évek óta viselik a

szolgálat terhét. Őrizze meg az Úr a felnőtt papok örömének mély és bölcs érettségét,

hogy így tudjanak imádkozni Nehemiással: „Az Úr öröme az én erősségem” (vö. Neh 8,

10).

Ezen a nagycsütörtökön azt kérem az Úr Jézustól, hogy árassza el örömmel az idős,

egészséges vagy beteg idős papokat. A kereszt öröme abból a tudatból fakad, hogy

romolhatatlan kincset hordozunk törékeny edényben. Az idősek tudják, hogy „jól vannak

bármilyen helyen, mert már érzik az idő elillanásával az örökkévalóság ízét” (Guardini) –

zárta gondolatait a pápa.

A szentmiséről készült videót ide kattintva tekinthetik meg!

Forrás: magyarkurir.hu