Nyomtatás

( 14 értékelés )

 

A Kr.utáni IV. században építtette Nagy Konstantin császár, rögtön azután, hogy a

kereszténységnek szabadságot adott a római birodalomban. Ettől kezdve lett a

pápák székesegyháza, és „minden templom” anyja. Tűzvészek és földrengések

pusztították. A barbár inváziók során többször kirabolták, de a rómaiak minden

alkalommal újjáépítették, sőt kibővítették, díszítették.

A templom homlokzatán 15 csodálatos szobor áll, egyenként 7 m magasak.

Krisztust és néhány szentet jelenítenek meg. A templom főbejárata egy hatalmas

bronzkapu, amelyet csak jubileumi esztendőkben nyitnak meg. A mennyezete

fakazettás, lélegzetelállító díszítésekkel és aranyozással. A padlózata olyan, mint

egy márvány szőnyeg (50 fajta márványból készült a középkorban). A középső hajó

tartóoszlopai között nagy fülkékben az apostolok szobrai állnak. A szentély

apszisának mozaikképe egy hatalmas Krisztus-arc. A legenda szerint azt a Krisztus-

arcot mintázza, amely a szenteléskor jelent meg.

Ez a legenda szépen rávezet arra, hogy, a mai napon nem kizárólag a kőből épült

templomot ünnepeljük, hanem valójában az Egyházat, Krisztus testét, amelynek ez

a római templom a fizikai megtestesítője.

A templom, mint építmény, már a választott nép történelmében is kulcsfontosságú

szerepet töltött be. Önazonosságuk szempontjából meghatározó volt: egy nép - egy

törvény - egy templom: ezek voltak a nép hitének kifejezői. A templom a nép

számára Isten jelenlétének a helye volt, az isteni ajándékok forrása.

Az evangéliumokból tisztán kiolvasható, hogy miként viszonyult Jézus az

Ó-szövetségi templomhoz, amikor kiűzte onnan a kereskedőket. Pedig ők az

áldozatbemutatáshoz szükséges állatokat árusították, a pénzt váltották, de épp

ezzel egészen a hétköznapiság szintjére süllyesztették Isten szent helyét – a

templomot. Az Úr Jézus tőle szokatlan keménységgel lépett fel velük szemben. Az

apostolok pedig így reagáltak: „visszaemlékeztek, hogy ez áll a szentírásban:

buzgóság emészt a te házadért.” Ennek kapcsán fontos arra gondolnunk, hogy

bennünket is hasonló buzgóság kellene, hogy ösztönözzön mind a kőből épült

templom iránt, mind pedig lelkünk temploma iránt.

Szentmártoni Mihály így fogalmazta meg gondolatait a templommal

kapcsolatban: "Tanulságos megfontolni azt is, hogyan születtek a történelem során

a nagy székesegyházak, katedrálisok. Egy-egy katedrális egy egész nép

hosszantartó, kitartó és türelmes munkája eredményeként jött létre. Ki-ki a saját

tudása és tehetsége révén járult hozzá, mindezt pedig az egekbe tornyosuló hit

ihlette, amint ezt a templomtornyok bizonyítják. Ezért egyetlen templom sem csak

közönséges épület, hanem sok ember hitének, szeretetének és áldozatkészségének

a tanúja."

A Lateráni Bazilika felszentelésének ünnepe minderre felhívja figyelmünket, és arra

buzdít bennünket, hogy felelősek vagyunk a templomainkért. Minden keresztény

közösség feladata, hogy templomot építsen magának, nemcsak kőből valót, hanem

mindenekelőtt lelki templomot, amely élő emberek közössége, akik között ott lakik

az Isten. Ahogyan szent Pál apostol is figyelmeztet: „Ti Isten temploma vagytok.

Ügyeljen azonban mindenki arra, hogyan épít az alapra. Kinek-kinek a munkája

mutatja meg, hogy erre az alapra mit épít.”

 

Forrás: http://frh.theol.u-szeged.hu

A Bazilika alaposabb megismerése érdekében jó szívvel ajánlom még a figyelmükbe

a következő linket:

http://agardikatolikus.hu/hit-es-mveszet/az-epiteszet-kuelhoni-remekei/136-laterani-bazilika.html