A Kr.utáni IV. században építtette Nagy Konstantin császár, rögtön azután, hogy a
kereszténységnek szabadságot adott a római birodalomban. Ettől kezdve lett a
pápák székesegyháza, és „minden templom” anyja. Tűzvészek és földrengések
pusztították. A barbár inváziók során többször kirabolták, de a rómaiak minden
alkalommal újjáépítették, sőt kibővítették, díszítették.
A templom homlokzatán 15 csodálatos szobor áll, egyenként 7 m magasak.
Krisztust és néhány szentet jelenítenek meg. A templom főbejárata egy hatalmas
bronzkapu, amelyet csak jubileumi esztendőkben nyitnak meg. A mennyezete
fakazettás, lélegzetelállító díszítésekkel és aranyozással. A padlózata olyan, mint
egy márvány szőnyeg (50 fajta márványból készült a középkorban). A középső hajó
tartóoszlopai között nagy fülkékben az apostolok szobrai állnak. A szentély
apszisának mozaikképe egy hatalmas Krisztus-arc. A legenda szerint azt a Krisztus-
arcot mintázza, amely a szenteléskor jelent meg.
Ez a legenda szépen rávezet arra, hogy, a mai napon nem kizárólag a kőből épült
templomot ünnepeljük, hanem valójában az Egyházat, Krisztus testét, amelynek ez
a római templom a fizikai megtestesítője.
A templom, mint építmény, már a választott nép történelmében is kulcsfontosságú
szerepet töltött be. Önazonosságuk szempontjából meghatározó volt: egy nép - egy
törvény - egy templom: ezek voltak a nép hitének kifejezői. A templom a nép
számára Isten jelenlétének a helye volt, az isteni ajándékok forrása.
Az evangéliumokból tisztán kiolvasható, hogy miként viszonyult Jézus az
Ó-szövetségi templomhoz, amikor kiűzte onnan a kereskedőket. Pedig ők az
áldozatbemutatáshoz szükséges állatokat árusították, a pénzt váltották, de épp
ezzel egészen a hétköznapiság szintjére süllyesztették Isten szent helyét – a
templomot. Az Úr Jézus tőle szokatlan keménységgel lépett fel velük szemben. Az
apostolok pedig így reagáltak: „visszaemlékeztek, hogy ez áll a szentírásban:
buzgóság emészt a te házadért.” Ennek kapcsán fontos arra gondolnunk, hogy
bennünket is hasonló buzgóság kellene, hogy ösztönözzön mind a kőből épült
templom iránt, mind pedig lelkünk temploma iránt.
Szentmártoni Mihály így fogalmazta meg gondolatait a templommal
kapcsolatban: "Tanulságos megfontolni azt is, hogyan születtek a történelem során
a nagy székesegyházak, katedrálisok. Egy-egy katedrális egy egész nép
hosszantartó, kitartó és türelmes munkája eredményeként jött létre. Ki-ki a saját
tudása és tehetsége révén járult hozzá, mindezt pedig az egekbe tornyosuló hit
ihlette, amint ezt a templomtornyok bizonyítják. Ezért egyetlen templom sem csak
közönséges épület, hanem sok ember hitének, szeretetének és áldozatkészségének
a tanúja."
A Lateráni Bazilika felszentelésének ünnepe minderre felhívja figyelmünket, és arra
buzdít bennünket, hogy felelősek vagyunk a templomainkért. Minden keresztény
közösség feladata, hogy templomot építsen magának, nemcsak kőből valót, hanem
mindenekelőtt lelki templomot, amely élő emberek közössége, akik között ott lakik
az Isten. Ahogyan szent Pál apostol is figyelmeztet: „Ti Isten temploma vagytok.
Ügyeljen azonban mindenki arra, hogyan épít az alapra. Kinek-kinek a munkája
mutatja meg, hogy erre az alapra mit épít.”
Forrás: http://frh.theol.u-szeged.hu
A Bazilika alaposabb megismerése érdekében jó szívvel ajánlom még a figyelmükbe
a következő linket:
http://agardikatolikus.hu/hit-es-mveszet/az-epiteszet-kuelhoni-remekei/136-laterani-bazilika.html