NyomtatásE-mail

Április / Arkadiusz Nocoń atya írása

( 8 értékelés )

A Szent Jobb Lator története 

Az első szent és az egyetlen, akit maga Jézus „avatott szentté” Kr. u. 33-ban halt

meg. A halálra ítéltek, a haldoklók, a vezeklők, a megtérő bűnösök védőszentje,

liturgikus emléknapja március 25-e. 

Tiziano: A megfeszített Krisztus és a Jó lator 

 

Lukács evangéliumában olvassuk: „A megfeszített gonosztevők közül az egyik

szidalmazta: «Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!»

De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: «Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt

a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de

ez itt semmi rosszat sem cselekedett.» Aztán így szólt: «Jézus, emlékezz meg rólam,

mikor eljössz országodba.» Ő azt felelte neki: «Bizony, mondom neked: még ma velem

leszel a paradicsomban!» (Lk 23,39-43)

A Lukács evangéliumban megfogalmazottakon kívül az egyházatyák és az ún. apokrif

iratok is megemlékeznek a Jobb Latorról. Ez utóbbiak szerint, amelyek egyébként nem

tartoznak a sugalmazott könyvek közé, a Jobb Latort Dizmásznak hívták és valóban

félelmetes bűnöző volt, akinek a lelkiismeretén jelentős mennyiségű bűn száradt,

beleértve az emberölés bűntettét is.

Valóban nagyon furcsa ez a vallás, jegyezte meg egy alkalommal Rino Cammilleri olasz

író, amelyben az ács fia Isten, az első szent egy gyilkos Palesztinából, az első

megkeresztelt pedig egy megszálló hadsereg katonája (Kornéliusz százados).

 

* * *

Jézus mellé senki sem került véletlenül. Mindegyik személyből valamilyen tanítás árad

felénk, és sokukban felfedezhetjük saját magunkat. A jobb és a bal lator a kereszthez

és az emberi szenvedéshez való viszonyulás két formáját testesítik meg: a lázadás és

az átkozódás megtestesítője a „bal lator”, az elfogadás és a bizalomteljes remény

megtestesítője a „jobb lator”: Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.

«Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!»

Mivel érdemelte ki a mennyországot ez az első, Jézus által szentté avatott szent?

Hiszen még bocsánatot sem kért, tetteit sem bánta meg nyilvánosan… Jézusnak

láthatóan elég volt, hogy elismerte bűneit (Mi jogosan szenvedünk büntetést), és hogy

az utolsó pillanatban rászánta magát erre a tettre. Talán sok év után először mutatott

valaki iránt együttérzést (Ő semmi rosszat sem tett). Egyes szentírás-magyarázók

hangsúlyozzák, hogy a rosszindulatú és gúnyolódó tömeggel szemben a Jobb Lator volt

az egyetlen, aki Jézus védelmére kelt, ő egyedül emelte fel hangját és szólt Hozzá…

az apostolok és a tanítványai – hallgattak a kereszt alatt…

Közismert rabló, bűnöző és bandita, aki élete utolsó pillanatában megcsinálta a

legnagyobb „balhét”: elrabolta magának a mennyországot. Példája reményt nyújt

mindazoknak, akik kétségek közt gyötrődve azon töprengenek, hogy Jézus megbocsát-

e nekik… Azonnali bizonyíték számukra, hogy az ember tettei földi életének utolsó

pillanatáig számítanak: amíg az ember él, semeddig sem késő…

 

* * *

„A Jobb Lator a halálra ítéltek, a haldoklók, a nyilvánosan vezeklők patrónusa. A

betegek közti szolgálatom patrónusává választottam őt – mondta a lengyel Krzysztof

Tabath atya. Miért? Azért, mert többéves kórházlelkészi tevékenységem során

rendszeresen találkozom a két lator jelenetével, amelyet Lukács evangéliumában

olvashatunk. 

Hogy lehet az – adódik gyakran a kérdés – hogy egy kórteremben egymás mellett levő

két ágyon, két személy közül, akik sok év óta szentségek nélkül és ugyanabban a

kritikus állapotban vannak, az egyik hirtelen kéri a szentgyónás szentségét, a másik

pedig hallgat és hátat fordít…? Miért történik ez? Nem tudom. Mindig titok marad

számomra. Jézus azonban az evangéliumon keresztül mégis megvilágít számunkra

valamit. Amikor visszaadja a betegeknek egészségüket, gyakran a beteghez közelállók

hitére való tekintettel teszi ezt. Azt gondolom, hogy ugyanígy kell tekintenünk a

kórházban történő megtérésre is: imával, bűnbánattartással, a barátok és a

családtagok kitartó hitének segítségével történik. 

Visszaemlékszem egy haldokló esetére, aki makacsul elzárkózott. Sokan kértek, hogy

vezessem őt lélekben Istenhez, ő ugyanis nem akart beszélni pappal. Egy nap az

ápolónő, aki szerzetesnővér is volt, sürgetett, hogy keressem fel a beteget. Nem

akartam kellemetlenkedni nála, tudván, hogy mi a hozzáállása a kérdéshez, a nővér

azonban kitartóan nyaggatott. – Rendben van – szántam rá magam végül – de addig

ön menjen a kápolnába és imádkozzon értünk. Amikor beléptem a kórterembe, a beteg

arra kért, hogy gyóntassam meg…” 

 

* * *

Loretóban, a Názáreti Ház bazilikában egy igen érdekes kereszttel lehet találkozni.

Sokak véleménye szerint Petraliai Ince testvérnek, aki a keresztet készítette 1637-

ben, sikerült valami rendkívülit alkotnia. Amikor ugyanis szemből ránézünk a keresztre,

úgy tűnik, mintha Jézus arca közömbös lenne – amilyen közömbös és rosszindulatú

volt a tömeg a Golgota hegyén. Amikor baloldalról, a bal lator felől nézzük a képet,

Jézus arca eltorzul és kiül rá a fájdalom, amikor azonban jobboldalról, a jobb lator felől

nézzük, a Megváltó arcán szelíd mosoly jelenik meg…

 

Urunk, Jézus, aki mindvégig szerettél minket, és nem valamiért szeretsz bennünket,

hanem mindennek ellenére, add meg nekünk kicsi és nagy „latroknak”, hogy életünk

utolsó pillanatában meglássuk a mosolyt arcodon…

Mindenható és irgalmas Isten, Te igazságot szolgáltatsz a bűnösnek, alázatosan

kérünk, vezess minket szelíden az igaz bűnbánatra, ahogy Egyszülött Fiad kegyes

pillantással megbánásra késztette a Szent Jobb Latort, és add nekünk azt az örök

dicsőséget, amit neki ígértél. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él

és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Lengyelből fordította Szemere János atya

 

Forrás: Vatikáni Rádió

joomla template