Nyomtatás

Január / Az ökumenikus imahét története

( 12 értékelés )

Az ökumenikus imahét története

A keresztények egységéért nemcsak januárban imádkozunk, de ilyenkor, a

keresztény egység imahetén még célratörőbben – és közösen is. Az ökumenikus

mozgalom lelke az imádság, amellyel a Szentlélek általunk talán nem ismert

módon, de közelebb hozza a történelmileg megosztott keresztény egyházakat. Az

évenként visszatérő imaszándékot 1908-tól Paul Wattson (1863-1940), a később

katolikus hitre tért episzkopális lelkész indította el.

 

Igazi változást csak a II. vatikáni zsinat (1962-1965) jelentett, amikor katolikusok

nagyobb számban csatlakoztak az imahéthez, amelyet megerősített az 1964-ben

kihirdetett, az ökumenéről szóló zsinati határozat, az Unitatis redintegratio.

Az elmúlt évtizedekben az ökumenikus elkötelezettség katolikus részről egyre

nyilvánvalóbbá vált, s immár negyvenöt év távlatából olyan gyümölcsöket tud

felmutatni, mint a különböző keresztény egyházakkal való párbeszéd megindítása,

az üdvösségről szóló evangélikus-katolikus közös nyilatkozat aláírása (1999), és a

Charta Oecumenica, az európai keresztényeket érintő közös ökumenikus alapelvek

megfogalmazása (2001).

A katolikus egyház is nagyon korán felfedezte Jézus utolsó vacsorai szándékának –

„legyenek mindnyájan egy” – fontosságát, és X. Piusz pápa (1903-1914) áldását

adta az „imanyolcadra”. XV. Benedek (1914-1922) az egységért való imádságot

1916-ban kiterjesztette az egész római katolikus egyházra.

XI. Piusz pápa (1922-1939) pedig a bencéseket már 1929-ben sürgette, hogy

tegyenek meg mindent a keresztény egység előmozdítására. Dom Lambert

Beauduin (1873-1960) így hozta létre a belgiumi Chevetogne-ban az ökumenikus

monasztikus közösséget. Ezt követően pedig Paul Couturier (1881-1953) a lyoni

egyházmegyében vezette be az imahetet, amelybe 1935-től már nem katolikusokat

is bevont.

Ide tartoznak még a katolikus elkötelezettség kinyilvánításának jelentős

dokumentumai: 1995-ből II. János Pál pápa (1978-2005) Ut unum sint kezdetű

enciklikája, valamint az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságának a

nyilatkozata A katolikusok felelőssége és az Európai Unió (2005) címmel, amely

különös hangsúlyt fektet az európai egyházak egységére.

A XXI. század elején a kereszténység sokszor széteső társadalmakkal találkozik,

ezért Krisztus és az egyház üzenetét csakis összefogással és egységben lehet

továbbadni az életük értelmét kereső embereknek. Az ökumenikus mozgalom már

hosszú utat járt be, amelynek során lelkileg, szellemileg és szervezetileg is

gazdagodott. Folytatni kell ezt az utat, és erősíteni azt a keresztény tanúság- és

bizonyságtételt, amely vallja, hogy a feltámadott Krisztussal való találkozás

átalakítja életünket. Sokkal több az, ami bennünket összeköt, mint ami elválaszt.

 

Forrás: Kránitz Mihály