Nagycsütörtöki szertartások Rómában
( 8 értékelés )A PAPOK LEGYENEK SAJÁT JUHAIK JÓ PÁSZTORAI - Ferenc pápa buzdítása
Nagycsütörtökön a krizmaszentelési misén - A Szentatya pápasága első
Nagycsütörtökén két szentmisét mutatott be. Délelőtt a Szent Péter bazilikában
mondta mutatta be a krizmaszentelési misét, délután pedig a hagyománytól eltérően
egy római börtönben mondott misét, ahol kiskorú bűnözőket tartanak fogva. Itt
végezte el a szolgáló szeretet gesztusát, a lábmosás szertartását is - Jézus példája
nyomán.
A Szent Péter bazilikában fél tízkor kezdődött a krizmaszentelési szentmise, az olajok
és a krizma megáldásának szertartásával, amelyeket az egyházi év során a szentségek
kiszolgáltatásához használnak. A szentmise másik ünnepi mozzanata a papi ígéretek
megújítása volt. Ferenc pápa ezt a szentmisét latinul, összesen mintegy 1600 pappal
együtt celebrálta, számos bíboros és püspök is együtt misézett vele. A katolikus világ
minden részén a püspökök ezen a délelőttön maguk köré gyűjtik papjaikat és együtt
adnak hálát Istennek hivatásuk kegyelméért. Ezt tette Ferenc pápa, Róma püspöke is,
az egyházmegye papjaival és az Örök Városban élő, tanuló papokkal, egyházmegyés
és szerzetespapokkal.
Szentbeszédét a pápa teljes egészében a papi szolgálatnak szentelte, különös
tekintettel a papnak a néppel és Istennel való kapcsolatának, és kitért a papi
identitástudat válságára is.
„Örömmel ünneplem első krizmaszentelési szentmisémet Róma püspökeként.
Szeretettel köszöntök mindenkit és főként titeket kedves papok, akik ma, úgy mint én
is, szentelésetek napjára emlékeztek.” Ezekkel a szavakkal vezette be szentbeszédét
Ferenc pápa, aki 44 éve szolgálja az egyházat papként, 1969-ben szentelték pappá.
Az elhangzott olvasmányok a fölkentekről szólnak. Izajás próféta, Dávid király és
Urunk Jézus Krisztus, tehát mind a hárman azzal a közös jellel rendelkeznek, hogy
felkenték őket, hogy ők maguk is felkenjék Isten hűséges népét. Felkenésük a
szegényeknek, a börtönlakóknak, a kitaszítottaknak szól. Milyen szépen fejezi ki a
133. zsoltár, hogy mire szolgál a szent krizma: „Olyan az, mint a drága olaj a fejen,
amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére.” Ez a
lecsorduló olaj a papi felkenés képe, amely a felkent Krisztuson keresztül eljut a föld
végső határáig.
A főpap szent ruhája rendkívül gazdag jelképekben. Izrael fiainak nevét onix kőbe
vésték és ezzel díszítették az efodnak nevezett vállfedőt, a mai kazula elődjét. A
melléremre is felvésték Izrael 12 törzsének a nevét. Ennek az a jelentése, hogy a
szolgálatát végző pap vállára emeli a gondjaira bízott népet, a neveket pedig a
szívébe vési. „Amikor magunkra öltjük tehát szerény miseruhánkat, jó dolog, ha azt
érezzük, hogy vállunkon és szívünkben hordozzuk hűséges népünk, szentjeink és
vértanúink terhét és arcát, akik ebben a mai világban is oly sokan vannak.”
Ferenc pápa figyelme ezután a konkrét tettek felé irányult. Az Áron fejét illatosító olaj
szétárad a perifériára is. Az Úr Jézus világosan kimondta, hogy felkentsége a
szegényeknek, a betegeknek, a szomorúaknak és a magányosoknak szól. Nem azért
van az olaj, hogy minket tegyen illatossá és főként nem azért, hogy egy ampullában
őrizzük, az olaj úgyis elromlana…a szívünk pedig keserűvé válna.
A jó papot onnan ismerjük meg, hogy miként keni fel népét. Ha a népet az öröm
olajával keni fel, az mindjárt jól felismerhető. A templomból kilépő emberi arcokon
meglátszik, ha örömhírt kaptak. Az emberek annak örülnek, ha úgy prédikáljuk az
evangéliumot, hogy eljusson a hétköznapok életébe. Az emberek megköszönik, ha
imádságunk érinti mindennapi életük valóságát, a bánatot és az örömet, az
aggodalmat és a reményt. Amikor valaki ráérez személyünkön keresztül a Felkent
Krisztus illatára, akkor azt kéri tőlünk: „Atya, imádkozzon értem, mert bajban vagyok.”
Akkor vagyunk igazán papok, ha kegyelmet közvetítünk Isten és az emberek között.
„Ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy minden kérésben, még a látszólag
alkalmatlan, esetleg pusztán anyagi természetű, vagy banális kérésben is ismerjük fel
a kegyelmet, a népnek azt a kívánságát, hogy kenjük fel illatos olajjal, mert tudja,
hogy mi rendelkezünk azzal” – mondta Ferenc pápa a krizmaszentelési misén a Szent
Péter bazilikában.
Felismerni és érezni, amint az Úr Jézus felismerte a vérfolyásos asszony reménnyel teli
szorongását, amikor az megérintette köpenye szegélyét. Az őt körülvevő emberek
szorításában Jézusban testet öltött a papi ruhát viselő Áron teljes szépsége és a
palástja szegélyére csorduló olaj. Ezt a rejtett szépséget csak a vérfolyásban
szenvedő asszony hittel teli szeme tükrözte vissza. Még a tanítványok – a leendő
papok – sem látták és értették meg azt, ami történt: „az egzisztenciális perifériában”
csak a tömeg felszínességét látják, amely szinte agyonnyomta Jézust (vö Lk 8,42).
Ezzel szemben az Úr érzi isteni fölkentsége erejét.
A Szentatya ezzel a buzdítással fordult a római egyházmegye papjaihoz: „Lépjünk ki
tehát önmagunkból és tapasztaljuk meg fölkentségünk hatalmát és megváltó
hatékonyságát. Menjünk ki a külterületekre, ahol annyi a szenvedés, a kiontott vér, a
vakság, amely látni akar, ahol a rossz gazdák annyi embert fogva tartanak. Az Úr
Jézussal nem úgy találkozunk, hogy önmagunkat keressük, hogy állandóan befelé
nézünk. Az önsegítő kurzusok olykor hasznosak lehetnek. Ám, ha egyik kurzustól a
másikig, egyik módszertől a másikig lépkedünk papi életünk során, akkor a
kiválasztottság pelágiánus tanait követjük, amely kisebbíti a kegyelem hatalmát. A
kegyelem olyan mértékben növekszik bennünk, amilyen mértékben hittel odaadjuk
önmagunkat és az evangéliumot másoknak, és adunk felkentségünkből azoknak,
akiknek semmijük nincs. Az olyan pap, akik nem képes eléggé kilépni önmagából, nem
ismeri fel népe legjobb tulajdonságát, azt, hogy indítást ad papi szíve legnemesebb
részének. Az a pap, aki nem tud kilépni önmagából nem válik közvetítővé, hanem
legfeljebb kezelővé.
Az ilyen nem közvetítő, hanem kezelő papok, tehát, akik nem tesznek kockára semmit,
nem kapnak szívből eredő szerető köszönetet. Ebből fakad sokak elégedetlensége, és
az, hogy végül szomorú papokká válnak. Egyszerűen csak régi vagy akár új dolgok
gyűjtögetői, ahelyett, hogy a nyáj illatát hordoznák. „Azt kérem tőletek - mondta
Ferenc pápa –, legyetek a juhok illatát hordozó lelkipásztorok. Igaz, hogy az
úgynevezett papi identitástudat válság mindenkit fenyeget és hozzáadódik a civilizáció
válságához, ám ha meg tudjuk törni a hullámokat, akkor az Úr nevében mi is a mélyre
evezhetünk és kivethetjük a hálót. Csak az a háló tud halat fogni, amelyet annak
nevében vetünk ki, akire rábíztuk magunkat, aki nem más, mint Jézus.
A krizmaszentelési szentmisén mondott homíliájában Ferenc pápa végül azt kérte a
hívektől, hogy álljanak szeretettel papjaik mellé és imádkozzanak értük, hogy Isten
szíve szerinti pásztorok legyenek.
A papokat pedig így buzdította: „Kedves papok, a Mennyei Atya újítsa meg bennünk a
szentség lelkületét, amellyel felkentek bennünket, újítsa meg szívünkben úgy, hogy ez
a felkenés eljusson mindenkihez, a peremre is, oda ahol a hűséges nép a leginkább
várja és értékeli. A nép ismerje fel bennünk, hogy az Úr tanítványai vagyunk, hogy
szívünkben hordozzuk nevüket és nem keresünk semmi más identitást. Szavainkon és
cselekedeteinken keresztül jusson el hozzájuk az öröm olaja, amelyet a Felkent Jézus
hozott el nekünk.
FERENC PÁPA EGY RÓMAI IFJÚSÁGI BÖRTÖNBEN KEZDTE MEG A HÚSVÉTI
TRIDUUMOT - A Coena Domini szentmisével, amely az Eucharisztia és a papság
intézményének megalapítását jelzi, Nagycsütörtökön megkezdődött a Húsvéti Szent
Háromnap. A pápa délután 5 órakor indult el a vatikáni Szent Márta Házból, lakhelyéről.
Fél 6 előtt érkezett meg a Casal del Marmo római városnegyed fiatalkorúak számára
fenntartott börtönébe, ahol bemutatta az Utolsó Vacsora szertartását. A szentmise
végén a fegyintézet tornatermében Ferenc pápa találkozott a börtön fiataljaival és
felügyelőikkel. Köszöntötte őket és mindegyik fiatalnak csokitojást és galamb alakú
tipikus olasz húsvéti süteményt ajándékozott.
A fiatalok nagy lelkesedéssel várták a Szentatyát. 50-en vettek részt közülük a
szentmisén, akik közül 11 lány volt. Ferenc pápa 12 különböző vallású és nemzetiségű
fiatalnak mosta meg a lábát a szertartás során. A „Casal del Marmo önkéntesei”
elnevezésű katolikus szervezet színesítette a liturgiát zenével, énekekkel. Az
önkéntesek évek óta jelen vannak a fiatalok között a börtönben. Egyikük, Annalisa
Marra nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak.
Elsősorban az ünnepnapokat töltik a fiatalokkal, amikor a megszokott tevékenységük
szünetel a fegyintézetben. A fiatalok nagy meglepetéssel és örömmel fogadták a
pápalátogatás hírét. Sokak, akik nem katolikusok, megkérdezték, hogy ki egyáltalán a
pápa. Az önkéntesektől mindig megkérdezik, hogy mennyi pénzt kapnak azért, hogy
velük legyenek. Így amikor megtapasztalják az ingyenesség gesztusát a pápától is,
nagyon nagyra értékelik azt. A lábmosás szertartásában, amelyet a Szentatya végez el,
az alázatosság jelét látják, amely egyben segíti őket, hogy ne érezzék peremre
szorultnak magukat.
A fiatalok elsősorban kábítószer-kereskedelemért és lopásért kerülnek a börtönbe. Az
önkéntes szerint ezek a fiatalok valószínűleg azért követnek el törvénysértéseket, mert
nincs körülöttük senki, aki megmutatná nekik a jó és a rossz, illetve a helyes és a
hibás cselekedet közötti különbséget. Esélyt kell tehát nekik adni a változtatásra. Az
önkéntesek arról igyekeznek nekik tanúságot tenni, hogy a pénzen túl létezik más is
és, hogy lehet normális életet élni áldozatokat hozva és erre mindenkinek van esélye.
Forrás: Vatikáni Rádió