A Notre-Dame székesegyház Chartresban
( 11 értékelés )A chartres-i katedrális
A Párizstól 80 km-re délnyugati irányban fekvő Chartres városában található a
chartres-i katedrális, (franciául: La Cathédrale Notre-Dame de Chartres) a francia
gótikus építészet egyik kiemelkedő alkotása, mely szinte teljes egészében eredeti
állapotában őrződött meg.
„[Chartres] Katedrálisa az egyik legkorábbi és talán a legszebb is abból a kétszázból,
amit a XIII. és XIV. században építettek. … A katedrális, a hit eme nagyszerű alkotása,
komolyan és magabiztosan emelkedik a babona és a kegyetlenség világa fölé.”
(részlet Bamber Gascoigne: A keresztények című könyvéből)
Miután az első chartres-i katedrális 1020-ban leégett, helyére egy román stílusú
bazilikát emeltek. Bár ez az épület túlélte az 1134-ben keletkezett tűzvészt, mely a
város nagy részét elpusztította, 1194. június 10-én éjszaka egy villámcsapás
következtében kigyulladt és csak a nyugati tornyok, a köztük lévő homlokzat, valamint
az altemplom maradt meg. 1194-től kezdve beszélhetünk a gótikus chartres-i
katedrálisról.
A Franciaország minden részéből érkezett adományok segítségével szinte azonnal
hozzákezdtek az újjáépítéshez, és 1220-ra az épület szerkezetileg készen állt,
magában foglalva a korábbi bazilika megmaradt részeit. Az építkezés befejeztével IX.
Lajos király jelenlétében szentelték fel a katedrálist 1260. október 24-én.
A katedrális két, egymástól eltérő toronnyal rendelkezik. Az egyik, amely 105 méter
magas, az 1140-es évekből származik, míg a másik, 113 méteres torony egy kora 16.
századi csúccsal kiegészített korábbi építmény. Az épület teteje halvány zöldes színű.
A falak külső oldalán mindenfelől támfalak épültek, amelyekre az ablakok szokatlanul
nagy mérete miatt volt szükség. Mivel a hajó felső része javarészt üvegből áll, szükség
volt a külső támpillérekre, melyek az oldalhajónál a tető fölé nyúlnak. Chartres volt az
első hely, ahol ilyen, a külső megjelenést nagyban befolyásoló strukturális elemeket
alkalmaztak.
A katedrálisnak összesen kilenc bejárata van, melyekből három az előző épületből
maradt meg.
A déli kereszthajó bejáratának díszítése „az utolsó ítélet” témakörére épít az apostolok
szobraival (Radnóti Miklós Chartres című versében utal ezen szobrokra). Az északi
kereszthajó bejáratánál a Szűz megkoronázásának jelenete látható, próféták és mások
szobraival a középpontban.
A nyugati bejáratot, más néven a királyi bejáratot 1145-1150 körül faragták ki; az
ekkortájt forradalminak számító tölcsér alak később széles körben elterjedt. A
bejáratot díszítő szobrok keskeny, magas alkotások, királyokat, királynőket és más
személyeket ábrázolnak az Ótestamentumból. A hármas kapuzat jobb oldali ívén a hét
szabad művészetet jelképező alakok láthatóak: a dialektikát Arisztotelész, a retorikát
Cicero, a grammatikát Donatus, a geometriát Euklidész, az aritmetikát Boethius, az
asztronómiát Ptolemaiosz Klaudiosz, a zenét Püthagorasz szimbolizálja.
A katedrális főhajójának belseje igen tágas, ez a legszélesebb főhajó
Franciaországban. Belső magassága 36, hossza 128 méter. A kőpadlón ma is
megtalálható az 1205-ből származó labirintus, melyet a szerzetesek elmélkedésre
használtak, miközben végigsétáltak rajta. A labirintus külső átmérője kb. 13 méter,
szinte ugyanakkora, mint a nyugati rózsaablaké, és a bejárattól éppen akkora
távolságra van, mint az ablak a padlózattól. A labirintuson egyetlen út vezet csak
végig, ennek hossza 289 méter.
A korai 13. századból származó ablakai jelentik az épület egyik kiemelkedő
látványosságát. Az eredeti 186 ablakból 152 élte túl a történelem viharait és maradt
fenn eredeti állapotában. A rózsaablakok három fő csoportja a következő:
Nyugati Rózsa: az 1100-as évekből származik, fő motívuma az utolsó ítélet
Északi Rózsa: 1230-ban, ajándékként érkezett, a Szűz dicsőítését ábrázolja
Déli Rózsa: az 1230-es évekből, Krisztus dicsőítését ábrázolja
A katedrálist bemutató angol nyelvű oldalt itt találják!
A székesegyház saját honlapja pedig ide kattintva érhető el!
Forrás: Wikipédia