A "Falakon kívüli" Szent Lőrinc-bazilika
( 14 értékelés )A San Lorenzo fuori le Mura bazilika
A Rómából északkeletre vezető Via Tiburtina mentén áll, Róma hét főtemplomának
egyike. Rangja és jelentősége alapján ötödik a sorban. Az egykori cimiterium
subteglatum, azaz a városon kívül fekvő, állandó klérussal nem rendelkező sírtemplom,
amely kizárólag a vértanú kultuszát és a sírja közelében temetkezőkhöz kapcsolódó
rítusokat szolgálta, ma már Róma belterületén található, de kevéssé festői környezete
miatt és azért, mert a városon belüli, közkedvelt turistaútvonalaktól távol esik, nem
kapja meg a jelentőségéhez méltó figyelmet.
Jelentősége nem pusztán abból fakad, hogy az apostolfejedelmek után Róma
legnagyobb liturgikus tiszteletben részesülő mártírjának nyugvóhelye, hanem abból
is, hogy egyike annak a kevés római bazilikának, amely megőrizte a liturgikus tér
ún. órómai elrendezését és az ahhoz jellemzően kapcsolódó tárgyakat. E térszerkezet
ismerete pedig az egyik első föltétele annak, hogy megértsük a hagyományos római
rítusban ma is szokásos mozgásokat, irányokat. Ezért hívjuk föl a figyelmet a San
Lorenzo bazilikára. Bizonyos szempontból többet mond Rómáról és a római liturgiáról,
mint a Szent Péter vagy a Laterán, amelyeken éppen különleges méltóságuk miatt
hagyott nyomot szinte az egész egyház- és művészettörténet.
A bazilika névadója Szent Lőrinc, II. Sixtus pápa egyik diakónusa volt. A pápa halála
után 258-ban Valériánusz császár az egyházi javak átadását követelte tőle, de amikor
Lőrinc ezt megtagadta, rostélyra bilincselve elevenen megsütötték. A legenda arról
is beszámol, hogy Lőrinc – amikor egyik oldala már megsült – kivégzőjéhez fordult, hogy
fordítsa meg a tűzön. Ezért az égési sérüléseket szenvedettek védőszentje is, de
mindazoké is, akik tűzzel dolgoznak. Nemsokára az egyház egyik leginkább tisztelt
vértanújává vált. Sírja fölé 330-ban Konstantin császár templomot emeltetett.
Olyan sok zarándok imádkozott Szent Lőrinc sírjánál, hogy a XIII. században III.
Honorius pápa szükségesnek tartotta a templom kibővítését. IX. Pius pápa 1870-ben
újjáépítette a templomot, sőt magát is ide temettette. A San Lorenzot 1943-ban súlyos
bombatalálat érte, a középhajó nagy része romba dőlt. A háború után helyrehozták, de a
bombaszilánkok okozta sérüléseket meghagyták, hogy emlékeztessenek a háború
szörnyűségeire.
A nyitott előcsarnokot hat ión stílusú gránitoszlop tartja. Belépve a háromhajós
bazilikába, azonnal érezzük, hogy ősrégi templomban vagyunk. A nyitott fagerendás
mennyezet, a cosmata padozat, a két gyönyörű, ugyancsak cosmata díszítésű ambo, a
hajókat elválasztó gránitoszlopok, a baldachinos főoltár, az apszismozaik, a sok kis
román ablak egyaránt bizonyítja, hogy a többszöri átépítés ellenére megmaradt
a bazilika ősi jellege és hangulata.
A Szent Grál legendája is kapcsolódik a templomhoz. A legenda szerint a Grál
leggyakoribb ábrázolása egy kehely, amelyből állítólag Jézus az utolsó vacsorán ivott, és
keresztre feszítése után Arimathiai József is ebbe fogta fel a sebeiből kifolyó vért.
Egy olasz régész, Alfredo Barbagallo szerint a kehely a San Lorenzo Fuori le Mura
bazilika alatti titkos kápolnában lehet eltemetve. Barbagallo az elméletet a bazilika
kelyhet ábrázoló ikonjainak kétéves tanulmányozása alapján állította fel.
Ehhez jön az az 1938-ban a katakombákhoz írt kalauz, amelyben egy titkos kamra
leírását is megtalálta. A szerző ugyanis egy boltozatos mennyezetű, 20 négyzetméteres
helységről emlékezett meg, ahol egy terrakotta kéménykürtő is található, amelynek a
nyílása az emberi koponyához hasonlatos. Az Arte e Mistero szervezetet vezető régész
szerint ez a kémény rejtheti a Szent Grált.
Az elmélete alapjául az szolgál, hogy i.sz. 258-ban egy keresztényüldözés során
II. Sixtus pápa Lőrinc diakónust bízta meg a korai egyház kincseinek védelmével, aki a
katakombákban rejtette el az értékes tárgyakat, így a Szent Kelyhet is. Négy nappal
később azonban a kincsek rejtekhelyéhez közel meggyilkolták. A szent mártírhalálának
helyszínén Nagy Konstantin építtetett egy szentélyt a 4. században, majd ez képezte
a San Lorenzo Fuori le Mura 580-ban épített bazilikájának alapját is. Barbagallo szerint
ez arra utal, hogy a kincsek mindvégig Rómában, a szent sírja közelében lehettek.
Sok érdekességet olvashatnak még a bazilikáról és Szent Lőrincről ezeken az
oldalakon:
http://capitulumlaicorum.blogspot.com/2010/01/falakon-kivuli-szent-lorinc-bazilika.html
http://agardikatolikus.hu/archivum/245-szent-lrinc-diakonus-es-vertanu.html
Ezen az angol nyelvű weboldalon még több információ és fotó várja az
érdeklődőket: