A Santa Croce in Gerusalemme Bazilika
A legjelentősebb külföldi bazilikákat bemutató sorozatom Róma hét főtemplomának
hetedik tagjához érkezett: a "Jeruzsálemi Szent Kereszt" Bazilikához. Ha a kedves
Olvasó végigtekinti a rovat eddigi írásait, átfogó képet kaphat a Római Katolikus
Anyaszentegyház legrégebbi hagyományokkal rendelkező székesegyházairól.
Rómában, a Porta Maggiore közelében - valahol a Lateráni Szent János Bazilika és
a Falakon kívüli Szent Lőrinc bazilika között félúton - tündöklik elénk a Jeruzsálemi
Szent Kereszt Bazilika hófehér barokk homlokzata. Azon a helyen épült, ahol Nagy
Konstantin császár édesanyjának, Ilonának (másképpen Helénának) a palotája állt.
Az elbeszélések szerint, amikor a császárfiú, Konstantin igazságtalanul elűzte magától
feleségét, a 80 éves anyacsászárnő Jeruzsálembe zarándokolt, hogy engesztelésül
felkeresse Jézus szenvedésének színhelyét. Utazása alkalmat nyújtott arra, hogy az
akkoriban megtalált szenvedésereklyéket összegyűjtesse, és a Golgota földjével együtt
Rómába szállíttassa.
Ezeket őrzik a ciszterci szerzetesek által gondozott bazilikában, amelynek kápolnájáról a
IV. században már említést tesznek az iratok, s amelyet a VIII. században két ízben is
restauráltattak róma püspökei.
A kegykápolna 1484 óta büszkélkedik a felejthetetlen mozaikboltozattal, a bizánci
stílusú, arany izzású háttér előtt mosolygó Krisztus-arccal, Szent Ilona és más szentek
alakjával. A spanyol Carajaval bíboros készíttette, aki pápai követként Magyarországon
is járt, s aki maga is fölkerült a mozaikcsodára, nem is akármilyen ábrázolásban: Szent
Ilona megsimítja a térdelő bíboros tonzúrás, kopasz fejét. A mozaik tervezője a híres
reneszánsz festő Antoniazzo Romano volt.
A kápolnát borító szent föld, amelyen Szent Ilona imádkozott, a zarándokok gyűjtő
szenvedélye miatt annyira megfogyatkozott, hogy 1854-ben a magyar Hess kapitány
saját költségén cementtéglákkal boríttatta be. Ma üvegtető alatt látható.
Maga a bazilika a barokk jegyeit viseli, jóllehet sok régi vallásos művészeti alkotás
is megmaradt. Az apszisfreskó – amit szintén Carajaval rendelt meg – Melozzo da
Forli műve. A szent kereszt történetét ábrázolja.
Különös kincse a bazilikának a cinquecentóból származó szenteltvíztartó, amelyben
nem szokványos módon márványhalak „úszkálnak”, valamint a XII. századi
mozaikpadló.
Forrás: roma-szenvedely.uw.hu
A főszékesegyházban található annak a kislánynak a nyughelye, személyes tárgyai,
játékai, egy-két ruhadarabja, levelei Krisztushoz, aki szenvedéseit Krisztusnak
ajánlotta fel. A kislány neve Antonietta Meo volt, szentté avatása folyamatban van.
Antonietta 1930-ban született, ötéves volt, amikor csontrákot diagnosztizáltak
nála, és egyik lábát amputálták. A gyermek ekkor kezdett leveleket írni Krisztushoz,
amelyek a papság szerint „korát meghazudtoló bölcsességről, hősiességről és az Úrral
való misztikus kapcsolatáról” tettek tanúbizonyságot.
Antonietta hatévesen távozott, de levelei a mai napig számtalan súlyos beteg
gyerekben és fiatalban tartják a lelket. A pápai beleegyezés után már csak két
csodatételt kell bizonyítani ahhoz, hogy a kislányt előbb boldoggá, majd szentté
avathassák. A jelenlegi legfiatalabb mártír szent Maria Goretti, aki 12 évesen a
megbecstelenítés elől menekült a halálba 1902-ben.
Néhány sor Antonietta leveleiből:
"Nagyon boldog vagyok,hogy Jézus ezt a problémát adta, tudom, ezáltal az ő
kiválasztottja lettem."
"Jézus, légy kedves és tégy egy szívességet nekem. Engedj meghalni, mielőtt
halálos bűnt követek el..."
Értékes információkat találnak a bazilikával kapcsolatban:
http://lexikon.katolikus.hu/J/Jeruzs%C3%A1lemi%20Szent%20Kereszt%20bazilika.html
http://www.sacred-destinations.com/italy/rome-santa-croce-in-gerusalemme