A párizsi Notre Dame
Alapkövét 1163-ban fektette le III. Sándor pápa. A francia forradalom alatt
majdnem teljesen elpusztult, 1845 és 1878 között azután az eredeti terveknek
megfelelően újjáépítették. Így ma már szinte teljes pompájában látható ez a nagy
katedrális, amely mellett eltörpülnek az emberek.
A Notre-Dame kőből épült, a nagy középkori templomokra jellemző
keresztboltozatos megoldással. Ugyancsak a gótikus stílusra jellemzők a faragott
kőcsipkék. Homlokzatán végighúzódik egy oszlopsor - faragott alakokkal. Alapítói
Maurice de Sully (1160-1197) és Eude de Sully (1196-1228) püspökök.
Építése a város központját alkotó Cité szigeten 1163-ban a szentéllyel kezdődött,
és a hosszházzal, végül a főhomlokzattal 1250-ig folytatódott. Öthajós hosszháza
az egyhajós, alig kiugró keresztház közbeiktatásával azonos keresztmetszetű,
félkörben záródó, kettős körüljárós szentéllyel folytatódik. A belső oldalhajók fölött
karzat húzódik. A szélső oldalhajókhoz és a körüljáróhoz a támpillérek között utóbb
kápolnasor épült.
A főhajó oldalfalai háromszintesek. A magas, csúcsíves árkádokat kör
keresztmetszetű pillérek hordják. A pillérfők abakuszáról a boltvállakig felnyúló
karcsú, hármas oszlopkötegek tagolják függőlegesen az oldalfalakat. Közöttük az
árkádok fölött - trifórium helyett - a karzat vakárkádokba foglalt hármas nyílásai
törik át a falat. Legfelül - az eredeti alsó kör- és a felső csúcsíves ablakok helyén -
nagy csúcsíves ablakok adják a bazilikális bevilágítást.
A nyugati főhomlokzat közel négyzetes felületét támpillérek három szakaszra
osztják, de jellegét a vízszintes tagolás adja. A három, gazdag szobordíszű,
tölcséres bélletű, csúcsíves kapu fölött a királygaléria szobrokkal kitöltött fülkesora
húzódik, felül finomművű, áttört mellvéddel lezárva. Fölötte a főhajó
szélességében nagy, sugaras mérművű rózsaablak nyílik, kétoldalt nagy
vakárkádban két-két csúcsíves ablak. A homlokzatot karcsú oszlopokon nyugvó,
fonódó csúcsívsorral galéria zárja le. Emögül emelkedik ki a két torony sisak
nélküli, befejezetlen, egyenesen záródó felső szintje, karcsú, csúcsíves
ablakpárokkal áttörve.
Az oldalhomlokzatokat, amelyeket a keresztház oromzatos véghomlokzatai
szakítanak meg, a támpillérek és az egymásfölötti támívpárok tagolják. A felső
támívek merészen ívelnek át osztatlanul a két oldalhajó fölött.
Alaprajza funkciójának tökéletesen megfelel, ugyanis egyszerre több mint 6000
hívőt képes befogadni. A Notre-Dame beltere a maga öt hajójával szintén
hatalmasnak számít, ugyanis az egész épület az egyház diadalát hivatott
hangsúlyozni.
A keresztház későbbi homlokzatain az oromzatos kapuzat fölött csúcsíves ablakok
sora húzódik. Efölött pompás, sugaras mérművű, színes üvegezésű rózsaablak tölti
ki a négyzetes falmezőt.
A Notre Dame tornyaiba 402 lépcsőn lehet feljutni, ahol a vízköpő szörnyek mellől
élvezhetjük a párizsi panorámát. A vízköpők és a groteszk figurák, amik a párizsi
Notre Dame-on élnek, talán a legismertebbek a világon. Amikor épült a
székesegyház, még nem volt rajta egyetlen vízköpő sem, csupán később, a XIX.
századi felújításokkor foglalták el mai helyüket a Victor Pyanet által tervezett,
híressé vált alakok.
Az épülethez méltóan orgonája is hatalmas. A 7800 sípos orgonát felújították, és
tökéletesen működik. A Notre-Dame 113 regiszteres és 5 manuálos nagyorgonáját
ma a világ egyik legjobb hangszerének tartják. A párizsi Notre-Dame székesegyház
nagyorgonájának története 1334-re nyúlik vissza. Az első hangszert Jean de Bruges
építette.
A Notre-Dame székesegyház kiforrott szerkezeti rendszerével, jól áttekinthető,
világos belső terével, nyugodt, kiegyensúlyozott homlokzataival és gazdag
szobordíszével a korai gótika egyik legszebb emléke. Egységesített tere az "érett"
katedrálisok mintaképéül szolgált.
Forrás: paris2011.blog.hu
Gazdag angol nyelvű ismeretanyagot és csodálatos képeket találnak a
katedrálisról, ha ide kattintanak!
A Notre Dame weboldalát pedig itt találják!