Szent István-bazilika
( 15 értékelés )Szent István-bazilika
A Szent István-bazilika, vagy Lipótvárosi plébániatemplom hazánk egyik legjelentősebb
egyházi épülete, Budapest egyik legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége. A Szent
István-kultusz fő helyszíne: a bazilika névadója a magyar államalapító király, I. (Szent)
István, akinek épségben maradt jobb kezét, a Szent Jobbot ereklyeként itt őrzik.
A bazilika története:
1817-ben mintegy ezer hívővel megalakult a lipótvárosi plébánia, s ezzel felmerült az
igény arra, hogy Lipótvárosnak saját, komoly plébániatemploma legyen. Ekkor megindult
a gyűjtés, és több terv is készült a jövőbeni templomról.
A bazilika tényleges megépítésére az 1838-as Nagy Árvíz szolgáltatott indokot. A
mai Szent István tér közepe egy kis, természetes kiemelkedést képzett a sík pesti
területen, amelyen több száz lakos talált menedéket a víz sodrása elől, amíg
csónakokkal kimentették őket. Az árvíz túlélői fogadalmi adományokkal támogatták,
hogy csodálatosnak vélt megmenekülésük helyszínén templom épüljön.
1845-ben Hild József kapott megbízást a tervek elkészítésére. A földmunkákat már
1846-ban megkezdték, de a folytatás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc miatt
késedelmet szenvedett. A Hild elképzelései szerinti klasszicista stílusú istenháza
építését 1851. aug. 14-én kezdték el.
Az alapkőletételre 1851. okt. 4-én került sor. Hild 1867-ben bekövetkezett haláláig
vezette a munkálatokat, s csak ezt követően derült ki, hogy az építőanyag
minőségében és a kivitelezésben is voltak hibák: a már felfalazott kupola – a
féloldalas terhelés és a pillérek egyenlőtlen süllyedése miatt – beomlott. A törmelék
eltakarítása és a rosszul felhúzott épületrészek visszabontása 1871-ig tartott. Az
építési tervek átdolgozására és a munkálatok vezetésére Ybl Miklóst kérték fel, aki
neoreneszánsz stílusban dolgozta át a terveket és 1891-es haláláig ellátta a művezetői
feladatokat. A díszítőmunkálatok és az épületbelső végleges kialakítása 1905-re készült
el Kauser József vezetésével.
Az elkészült templomot 1905. nov. 9-én szentelték fel, a zárókő elhelyezésére pedig az
uralkodó, I. Ferenc József jelenlétében került sor 1906. dec. 8-án.
Az eredeti szándék szerint az új templom Ausztria védőszentjének, Szent Lipótnak a
nevét viselte volna, de a milleniumi ünnepségek kapcsán, 1897-ben az érseki főhatóság
Szent István király védelmébe helyezte, s ezen a néven is szentelték fel.
Az épületről:
A Szent István-bazilika Budapest második, országunk harmadik legmagasabb
épülete, a maga 96 méterével. Hossza 87,4 méter, szélessége 55 méter. Mintegy 8
ezer személyt képes befogadni.
A bazilika Ybl újragondolása nyomán nyerte el ma ismert formáját, amely az eredetihez
képest főleg a homlokzati rész kialakításában mutat jelentős eltérést.
Az óriási, félkörös fülkével széthúzott homlokzati tornyok közötti, tágas előtéren
keresztül lehet bejutni az épületbe.
A két toronnyal közrezárt, nyugatra néző főhomlokzaton korinthoszi oszlopfős
pilaszterek tartják a timpanont, amelyben Fessler Leó szoborcsoportja látható:
A magyar szentek és Szent Lipót hódolata a Madonna és a kis Jézus előtt címmel.
A timpanon alatti párkányon olvasható a Szentírásból vett krisztusi mondat: "Ego
sum via, veritas et vita" (’Én vagyok az út, az igazság, az élet’).
A belső tér:
A bazilika rendkívül gazdag képzőművészeti alkotásokban.
A főbejárat előcsarnokában Senyei Károly Szent István-domborműve, valamint Székely
Bertalan és Than Mór mozaikjai láthatók. A szentély fölötti kupola körmezejében
az Úristen, a tambur felületén pedig Krisztus, valamint a próféták és az evangélisták
ábrázolása látható (Lotz Károly alkotása).
A szentélyboltozaton a szentmise allegóriái sorakoznak Benczúr Gyula mozaikjain,
valamint Szent István életének fontosabb állomásai elevenednek meg Mayer Ede
bronz domborműsorozatán. A Kauser József tervezte baldachinos főoltárt Stróbl
Alajos műve, Szent István szobra díszíti.
A szószék szintén Kauser József munkája, emellett figyelemreméltóak a bazilika
iparművészeti remekei is. Az üveg- és az üvegfestészeti munkákat Róth Miksa
készítette, a templom orgonája pedig a korban elismert, Angster József gyárának
terméke. A belső tér díszítményeinek festési és főként aranyozási munkálatait
Scholtz Róbert végezte el.
Kultikus vonatkozások és érdekességek:
A bazilika 1931-ben kapta meg a basilica minor címet XI. Pius pápától, s 1938-ban
a Budapesten megrendezett XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus eseményeinek
központja volt.
A bazilika felszentelésétől kezdve a Szent István-kultusz fő színtere, amely 1971-
ben egy újabb vonatkozással gazdagodott. Ekkor alakították ki a szentély mögötti
egykori Szent Lipót-, ma Szent Jobb-kápolnában Dominek György egyházművész
tervei szerint a Szent Jobb befogadására alkalmas tárolóhelyet.
A Szent István-bazilika azóta a Szent Jobb végleges őrzési helye, s a kultusz
leglényegesebb eleme az augusztus 20-án megrendezett Szent Jobb-körmenet.
1971 előtt a nemzeti ereklye őrzőhelye folyamatosan változott, 1971-ben azonban
még az ország vezetése nem engedélyezte a körmenetet, így a Szent István-
kultusz két fő motívuma – a Szent István-bazilika és a Szent Jobb-körmenet – csak
1989-ben fonódott össze. (1989-ig a Szent Jobbot csupán a kápolnából a
szentélybe helyezték ki tiszteletadásra.)
1991-ben II. János Pál pápa látogatta meg a templomot Szent István
király ünnepén, majd két év elteltével, 1993-ban az esztergomi bazilika mellett az
Esztergom-budapesti Főegyházmegye társszékesegyházi rangjára emelte.
Forrás: Wikipédia
További információkat találnak a bazilikáról
a http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Istv%C3%A1n-bazilika
és a http://bazilika.biz/ internetes oldalakon!
.