A székesfehérvári Szent István-Bazilika
( 19 értékelés )A székesfehérvári Szent István-Bazilika
A magyarországi bazilikák sorában egyházmegyénk legjelentősebb temploma, a
székesfehérvári Szent István-Bazilika következik. A cikk most különösen aktuális, hiszen
november 25-én ünnepeltük a bazilika felszentelésének évfordulóját.
A Bazilika története:
A Fehérvárt alapító Géza nagyfejedelem (992-997) a mai székesegyház közvetlen
közelében építtette templomát. A négykaréjos, centrális templom, mint a város első
temploma 997-ben már állt, hiszen oda temetkezett a fejedelem.
Alapfalait 1971-ben tárták fel. Később a város plébániatemplomává lett, mivel Szent
István új templomot, bazilikát és királyi szálláshelyet létesített a mai romkert területén.
IV. Béla a mai székesegyház helyén alapította 1235-ben a Szent Péter és Pál
apostolok templomát, itt is koronázták meg. A Géza-kori templomot lebontották.
A városi plébániatemplomot megkülönböztetett tisztelet övezte: az e helyen
megkoronázott király itt kezdte meg működését. A már akkor is katedrálisi ranggal bíró
templom román-kori bővítéséről keveset tudunk, a gótika a tornyokon látható
ablaktöredékekben hagyta ránk nyomait.
A török alatt dzsámiként használták, mint ahogyan imaház volt a katedrális
szomszédságában álló, a város egyetlen, épségben megmaradt gótikus emléke, a Szent
Anna kápolna is.
A hódoltság utáni időben a jezsuiták kezelésében volt, 1688 és 1742 között gyakran
javítgatták állapotát, mígnem a déli tornya le nem dőlt. Két év alatt (1743-1744)
építette újjá a tornyot az északi, meglévő mintájára Paul Hatzinger.
Néhány évvel később, tízévi munkával (1758-1768) Martin Grabner építette át barokk
stílusban.
Amikor 1777-ben a püspökség megalapításával székesegyházi rangra emelkedett az
addigi városi plébániatemplom, Mária Terézia a Raguzából visszahozott Szent István
fejereklye őrzését bízta a székesegyházra.
A tornyokat magasították (1805-1815), a toronysisakok valószínűleg ekkor nyerték el
mai alakjukat. A 19. században többször esett át különböző restaurálásokon, még
freskóit is átfestették.
Az 1935-1938 között végzett restaurálások a középkori részleteket is bemutatták.
A második világháborúban súlyos károsodások érték a székesegyházat, freskói is
megsérültek.
1983-ban leszakadt a déli torony párkánya. Ekkor elkészítették a mindenre kiterjedő
fejújítás költségbecslését, kellő anyagiak hiányában csak állagvédelmi munkákra
kerülhetett sor, de felújították a főhomlokzat szobrait, és megjavították a toronyórát,
kicserélték a toronysisakok rézlemezes fedését.
A Bazilika leírása:
A szabadonálló, keletelt templom főhomlokzatát a két hatalmas torony uralja, amelyek
lábazatát a főpárkányig felnyúlóan két - két falpillér tagolja. A tornyok között,
ugyancsak magasra nyúló falpillérek között nyílik a mozgalmasan kialakított kosárív
végződésű kapuzat, szemöldökpárkánya fölött íves záródású mezőben a város rokokó
stílusú címerével, koronázó párkányán rokokó kővázákkal.
A tornyok között teraszt alakítottak ki, amelyet fonatos kőrács zár le, és három
posztamensen Szent István, Szent László és Szent Imre szobra áll, Huber János Pál
művei, 1768-ból. A terasz mögött a templomhajó végfalát íves oromzat zárja le.
A tornyokat a főpárkány fölött magas lábazatról induló páros, korinthoszi fejezetű
falpillérek tagolják. Innét indul az órapárkány, majd a négyszög alaprajzú tornyot
háromrészes, magas lanternával kialakított toronysisak zárja le. Az oldalhomlokzatokon
faltükrök között helyezkednek el a szimmetrikus nyílások.
Szembeötlő a hatalmas, hegedűablakra emlékeztető ablak az északi és a déli
homlokzaton. A templom déli homlokzata körül kialakított terecskén áll a városalapító
Géza nagyfejedelem szobra, (Meszlényi János műve) az északi homlokzaton pedig az
1956-os forradalom és szabadságharc emlékezetére állított modern vonalú fa-feszület,
és emléktábla. A szentély mögött, a térről nyílik bejárat az altemplomba.
A székesegyház karzata alatt az északi oldalon a Szűz Mária kápolnát, vele szemben a
Szent István kápolnát képezték ki. Ennek hátfalán, fülkében a Szent István fej-
ereklyetartójának Szász Gyula által készített márvány másolatát helyezték el.
A kápolnát 1779. augusztus 19-én szentelték fel, itt mutatták be a hermát. Oltárán
szép vörösmárvány tabernakulum áll. A Szűz Máriáról nevezett kápolnában
vörösmárvány keresztelőkút található.
A karzat mellvédjét fakorlát övezi. Boltozatán 1866-ból származó, Szent Cecíliát
ábrázoló freskó.
A hajóban mély ablakfülkékben helyezték el a mellékoltárokat, az evangéliumi
oldalon Nepomuki Szent János, majd Szent Imre; a lecke oldalon Szent Anna, majd
Szent László oltárait. A szószék az evangéliumi oldalon helyezkedik el.
A szentélyt félgömbkupola fedi, oldalait sekrestyékkel, azok fölött nyitott
oratóriumokkal. A szentély ékessége a Franz Anton Hillebrandt császári főépítész által
tervezett főoltár, amelyet Mária Terézia megbízásából 1775-ben alkotott. A főoltár képét
Vinzenz Fischer festette (1775), a térdeplő Szent Istvánt ábrázolja, amint felajánlja az
ország koronáját Szűz Máriának. A főoltár menzája Schultz Pál asztalos munkája 1772-
ből. A tabernakulumot adoráló angyalok fogják közre. A szentélyt a hajótól finom
faragású vörösmárvány áldoztató korlát választja el, Georg Johann Mes tatai kőfaragó
alkotta.
A boltozatot fedő freskók mestere Franz Anton Cimbal volt. A szentély freskóján a
megdicsőült Szent István térdel a Szentháromság előtt.
A második boltozaton Szent István, mint egyházalapító tűnik fel, első püspökségének
alapítólevelét adja át a főpapoknak. Az első boltszakaszon a pogányság felett
győzedelmeskedő, keresztény dinasztiát alapító királyt látjuk.
A hajó padjait barokk ornamensek, elő- és hátlapjait a város címerei díszítik.
Az altemplomban a szentély alatt háromhajós, dongaboltozatos Szent Sír kápolnát
alakítottak ki. A kriptarészben a székesfehérvári püspökök között 18. századi személyek
is nyugszanak.
Az altemplom nevezetességei a III. Béla és felesége, Antiochai Anna márványkoporsói,
melyeket 1848-ban tárt fel dr. Érdy János régész. A lelet jelentősége, hogy az Árpád-
házi királyok közül egyedül ezek maradtak fenn számunkra érintetlenül, és a
márványkoporsó fenéklapja a testek bomlása során kialakult vegyhatások következtében
megőrizte az elhunytak körvonalait.
A király és királyné végső nyugalmat Ferenc József kezdeményezésére a budapesti
Nagyboldogasszony Főplébániatemplom (más néven: Koronázó Főtemplom, Mátyás
templom) altemplomában lelt, 1898. október 21-én.
A katedrális szentélye hátfalán építették fel az I. Világháborús Hősök emlékművét.
Pásztor János szobrászművész és Hikisch Rezső építész 1927-ben kapott megbízást
a várostól az alkotás elkészítésére, miután a pályázatokat elbíráló bizottság közös
művűket tartotta kivitelezésre érdemesnek. A kompozíciót 1929 áprilisában vették
át a művészektől, és még azon év nyarán fel is avatták. Ezt követően évente május
első vasárnapján istentisztelet és ünnepség keretében emlékeztek meg a hősökről.
A Szent Imre év alkalmából megbízták Pásztor Jánost a Névtelen Katona szobrának
elkészítésére, amelyet 1939-ben avattak fel. Az 1950-es években tilos volt az
emlékmű koszorúzása, és az I. világháborús emlék ápolása is.
1956-ban tartottak hosszú szünet után ismét tartottak megemlékezést. Az 1960-as
évek elején a Névtelen Katona szobrát eltávolították, a katonai köztemetőben
hevert összetörve egészen az 1989. szeptemberben 16-án tartott újraavatásáig és
eredeti helyén való felállításáig.
Forrás: templom.hu
Ajánlom a kedves testvéreknek a következő oldal meglátogatását: