A pécsi bazilika

( 18 értékelés )

A pécsi Szent Péter és Szent Pál székesegyház

A Pécs óvárosában található Szent Péter és Szent Pál Székesegyház, (nevezik

vártemplomnak, székesegyháznak, bazilikának is), melyet Szent István király idejében

alapítottak, több évszázad stílusjegyeit hordozza magán. Legjelentősebb átalakítása

Pollack Mihály nevéhez fűződik.

A dóm külseje néhány vonásban klasszicista lett, de zömében a gót stílusjegyek

uralkodnak. Az 1882-1891 közti újabb átépítés során nyerte el a mai formáját. Az

építész Schmidt Frigyes volt, akinek az volt az elképzelése, hogy a templomot

neoromán stílusúvá alakítsák vissza. A dóm az UNESCO által világörökségnek

nyilvánított ókeresztény sírkamrák közvetlen közelében helyezkedik el. A pécsi

székesegyház az első templom az országban, amely a további romlás

megakadályozására légkondicionáló berendezést is kapott.

A székesegyház „basilica minor” rangra emelkedett, amikor 1990-ben II. János Pál

pápa pécsi látogatása során ellátogatott az épületbe.

Egy különleges fotómontázs a bazilikáról

Kézai Simon krónikájában Péter királynak tulajdonítja a székesegyház alapítását. A

krónikaírók azonban a templom alapításával kapcsolatban tévednek. Biztosra vehető,

hogy a 11. század első felében már volt temploma a pécsi püspökségnek. Ott azután

húsvét napján Géza herceg tisztességgel, a maga kezével tette fel a koronát Salamon

király fejére. A dómban ezután tűzvész ütött ki, majd később, jóval a trónviszályok

elmúltával, valószínűleg László király uralkodásának első éveiben kezdődött el az új

székesegyház építése.

A székesegyház építése, díszítése és berendezése hosszú időt vett igénybe, a

kőszobrászati anyag alapján biztosra vehető, hogy a munkálatok közel egy évszázadon

át folytak.

A tatárjárás idején, majd 1299-ben a várat tűz pusztította, és a dóm tetőzete illetve

mennyezete megsemmisült. Végül a 14. század első harmadában beboltozták a

mellékhajókat és két új kápolna is épült (az egyik az északnyugati toronyhoz kapcsolt

Fájdalmas Szűz kápolnája, a másik a délnyugati toronyhoz kapcsolódó Corpus Christi

kápolna). Az újabb építkezések 1345-ben fejeződtek be, ekkor gótikus falképekkel

borították a falakat.

Humanista püspökök, a 15. század végén Janus Pannonius és Hampo Zsigmond, majd

a 16. század elején Szatmáry György, Bakócz Tamás bizalmasa, a reneszánsz kultúra

fellegvárává formálták Pécset, ennek nyomai megfigyelhetőek a püspöki templomon.

1543-ban a támadó török sereg könnyedén elfoglalta a várost. A közel másfélszázados

török uralom alatt több dzsámi épült. A törökök a székesegyház nyugati részét is

templomnak használták, többi részében élelmiszert, hadianyagot raktároztak. 1686-

ban a felszabadító hadak gyorsan visszafoglalták Pécset, de az elhanyagolt épületeket

megviselte a rövid ostrom. A török nem tűrte meg az emberábrázolást, ezért

megcsonkította az Árpád-kori domborműveket, lemeszelte a freskókat és megrongálta

a Szatmáry pasztofóriumot. 1703-ig nagyjából rendbe hozták a törökök és a

beszállásolt német katonák pusztításait, de 1704-ben újabb csapás érte a várost.

Először Vak Bottyán kurucai, majd a felbujtott rácok pusztítottak, ágyúgolyóiktól

beszakadt a templom főhajójának boltozata.

Nesselrode püspök idején, 1703-1732 között javították ki a háborúk okozta

sérüléseket. Ekkor lényeges átalakításokat is végeztek, például a déli homlokzat

tengelyében díszes oromfalú, új bejáratot nyitottak. A század negyvenes éveitől

kezdve új berendezést készítettek: a főoltár 1741-ben készült Krail János tervei

szerint, a sekrestye rokokó szekrényeit 1756-ban helyezték el és 1762- ben már álltak

a kanonoki stallumok.

Hiába építettek melléjük támasztékul kápolnákat, hiába próbálkoztak a 18. század

folyamán többször teherhárító ívekkel, 1805-ben oly súlyossá vált a helyzet, hogy

újabb megerősítést kellett végezni. Az 1831-ig tartó helyreállítás során a homlokzatok

elé egységes, klasszicista és romantikus elemekből álló kulisszafalakat emeltek

Pollack Mihály tervei alapján.

1877-ben Dulánszky Nándor püspök megbízta Friedrich von Schmidt osztrák építész-

restaurátort a székesegyház stílszerű megújításával. Célul tűzték ki, hogy a

millenniumi ünnepségekre visszaállítsák az Árpád-kori székesegyházat,

megszabadítsák a későbbi korok hozzáépítéseitől. 1882. június 9-én kezdték

szétszedni és kiárusítani a barokk oltárokat, padokat és székeket. Olyan értékek

pusztultak el, amelyek nem csupán a dóm története szempontjából voltak jelentősek,

hanem a magyar művészet fejlődésének pótolhatatlan láncszemeit alkották.

Nagyjából a múlt század végi állapotot tükrözi a székesegyház mai képe. 1962-1963

folyamán tatarozták az épületet, a déli homlokzaton elhelyezték Antal Károly modern

megfogalmazású apostolszobrait (az 1854-ben készült eredeti 12 és az 1891-ben

készült második sorozatból megmaradt 2 szobor a Pécsi Püspöki Hittudományi

Főiskola udvarán található meg, erősen leromlott állapotban), 1965–1968 között

restaurálták a falképeket, letisztították a faragványokat, megújították az

aranyozásokat.

A székesegyház orgonáját az Angster József nevével fémjelzett Angster orgonagyárban

készítették 1887-ben. A székesegyház orgonáját 2008 elején újították fel, ezzel a

hangszer műszaki és zenei értelemben is korszerű hangszerré vált. A hangszerhez

elgördíthető, digitális játszóasztal és vezérlő elektronika készült, így az orgonista akár

a templom közepén is játszhat. Az átépítéssel nemzetközi viszonylatban is a

legnagyobb mechanikus csúszkaládás templomi orgona született.

Az orgona adatai: manuálklaviatúrák száma 4, regiszterek száma 81, a sípok összes

darabszáma 6101. Legnagyobb síp hossza 5 méter, a legkisebb síp hossza 5mm.

Legnagyobb síp tömege 140 kg, a legkisebbé 14 gr.

Az orgonaszekrény szélessége 8,8 méter, mélysége 4,3 méter, magassága 10 méter.

A szélcsatornák hossza 120 méter.

A bazilika harangjai a déli oldal tornyaiban vannak: a keleti toronyban a Mária, Pál és

Ferenc harangok, a nyugatiban az 1819-ben öntött Péter, Magyarország nyolcadik

legnagyobb harangja, amely csak a nagy egyházi ünnepeken szólal meg. A Péter

harangot tartó fából készült szerkezetet 2008. októberében cserélték ki, mert a régi

tartók már nem bírták a hatalmas súlyt. A Péter harangot maximum 32 mp-ig lehet

működtetni, ellenkező esetben a rezgés károsíthatja a tornyot.

2009 januárjában egy 1886-ban elhelyezett időkapszulát találtak a pécsi székesegyház

egyik tornyának kereszt alatti gömbjében. Az üveghenger érméket és egy kézzel írott

pergament tartalmazott. Minden darab kifogástalan állapotban került elő.

A II. világháború alatt az időkapszulát tartalmazó gömb több golyótalálatot is kapott,

ám az üveghenger sértetlen maradt. A Latinul írott pergamen részletesen lejegyzi a

székesegyház 1882-ben kezdődött felújítását.

Az időkapszula legértékesebb darabja egy 1882-es osztrák gulden, a többi pénz

magyar és osztrák ezüst és réz érme. Összesen egy papír 1 forintos, 7 osztrák gulden

és 7 magyar réz krajcár.

Forrás: Wikipédia