A szombathelyi székesegyház
( 11 értékelés )A szombathelyi Sarlós Boldogasszony Székesegyház
A szombathelyi székesegyház Magyarország harmadik legnagyobb temploma, tornyai
már messziről jól láthatóan magasodnak a város fölé. Még inkább így volt ez abban az
időben, amikor még nem voltak meg a modern lakótelepek többemeletes épületei.
A székesegyház a város szívében az egykori vár területén, a régi várpalota és a
vártemplom helyén épült fel. Közvetlen szomszédságában fekszenek az egykori
Savaria központjának, a helytartói palotának és a Szent Quirinus bazilikának a romjai.
A helyet Szombathely első püspöke, Szily János választotta építésze, Hefele
Menyhért javaslatára - több változat végiggondolása után.
Szombathely életében döntő változást hozott az a döntés, mellyel 1777-ben Mária
Terézia VI. Piusz pápával egyetértésben a várost püspöki székhellyé emelte. Az új
egyházmegye első püspöke felsőszopori Szily János lett, aki kinevezése után máris
nagy építkezésekbe kezdett. A régi, romladozó várat lebontatta. Néhány év alatt épült
fel a gimnázium, a bölcseleti akadémia, a hittudományi főiskola, a szeminárium és a
püspöki palota épülete. A városban nyomdát, könyvtárat, múzeumot alapított. Már
csak a legfontosabb, a püspöki székesegyház épülete volt hátra. Több terv
megtekintése után a város tiltakozása ellenére végül a vártemplom feláldozása mellett
döntött, és az új épületet a püspöki palota és a szeminárium épületei közé terveztette
meg. A vártemplom bontása 1791-ben indult meg, anyagát az építéshez használták
fel.
Szily János püspök szobra
A székesegyház építését Hefele Menyhért tervei szerint 1791 tavaszán kezdték meg,
az alapkövet augusztus 29-én maga a püspök helyezte el. Az alapok ásásánál rögtön
az ókori város fórumának maradványaira, a római épületek alapfalaira és mozaikjaira
bukkantak. Szily János mint kora egyik nagy műveltségű embere, nem engedte meg a
római romok elpusztítását. Azokat gondosan feltárták és a legszebb maradványokat
megmentették az utókornak. Az építés gyors ütemben folyt: 1793 őszén már tető alatt
volt a szentély. 1794 tavaszán elkezdődött a tornyok és a hajó építése is, de közben
elhunyt a tervező, Hefele Menyhért. Az idős mestert a ferences templom sírboltjába
temették, és az építés további vezetésével tanítványát, Anreith Györgyöt bízták meg.
Az év végére a kedvezőtlen időjárás ellenére sikerült az egész székesegyházat tetővel
befedni.
1795 májusában a püspök a szobrászati munkák elvégzésére Prokop Fülöp bécsi
szobrászművésszel, a falfestmények elkészítésére Franz Anton Maulbertsch
festőművésszel kötött szerződést, azonban Maulbertsch még a munkák megkezdése
előtt elhunyt. A püspök ezután a festői munkák elvégzésével Maulbertsch tanítványát,
Jozef Winterhalder festőművészt bízta meg, aki mestere tervei alapján feladatát olyan
remekül végezte, hogy a szentély mennyezetképét sokáig Maulbertschnek
tulajdonították. 1797-re felépültek a tornyok, az oromfalakra feltették Prokop szobrait
és elkezdődött a főoltár építése.
Augusztusban I. Ferenc császár feleségével és kíséretével három napot töltött
Szombathelyen és megtekintette az épülő székesegyházat is, melyről dicsérően
nyilatkozott. 1798 áprilisában Winterhalder megkezdte a szentély mennyezetének
kifestését. Folytatták a hajó boltozását, felrakták a gazdagon aranyozott korinthoszi
oszlopfőket, elkezdték a márványozást. Még javában folytak a belső díszítés
munkálatai, amikor Szily János püspök 1799. január 2-án, 64 éves korában
tüdőgyulladásban elhunyt. Vele a székesegyház lánglelkű megálmodója és építője,
a munka odaadó lelkesítője szállt sírba. Végrendeletében a székesegyházra hagyta
nagy értékű könyvtárát, mely magva lett az egyházmegyei könyvtár terjedelmes
gyűjteményének.
Szily János-emléktábla a Püspöki Palota oldalán
1799 tavaszán a munkák Eölbei János kanonok irányításával folytatódtak.
Winterhalder megfestette a kereszthajók mennyezetét, az oldalfalak képeit, Prokop
felállította a főoltár feletti glóriát, befejezték az oszlopok márványozását és
aranyozását. Az első rész ideiglenes leválasztásával lehetővé vált az istentiszteletek
megtartása. A munka lendülete azonban 1800-ban pénz hiányában megtorpant.
1800. május 18-án VI. Piusz pápa gróf Harrasi Herzan Ferencet szentelte fel
Szombathely püspökévé. Rövid püspöksége alatt a székesegyház építése lényegében
szünetelt, azonban számos műkincset hagyományozott a templomra.
1806 nyarán Somogyi Lipót győri kanonok lett Szombathely harmadik püspöke. Az új
püspök nagy lendülettel látott munkához, novemberre készen állt a kereszthajó két
oltára és a szószék is. 1806. november 9-én ünnepélyesen felszentelték a
székesegyházat.
Mivel Winterhalder időközben elhunyt, 1807 márciusában Somogyi püspök Anton
Spreng bécsi akadémiai festőt bízta meg a hajó mennyezetének kifestésével, aki 1808
őszére végzett a munkával. Elkészültek a belső szobrok, az orgona, a gyóntatószékek
és a kanonoki stallumok.
1814. április 29-én ünnepélyesen vitték át a püspöki palotából Szent Placidus római
vértanú ereklyéit és a jobb oldali első mellékoltáron, díszes üvegkoporsóban
helyezték el. Ezzel a székesegyház belső díszítési munkái lényegében lezárultak és
az építés befejeződött: ugyanazon év június 14-én fel is szentelték a templomot.
Mellékoltár Szent Placidus ereklyéivel
A második világháború eseményei a várost akkor kezdték jobban érinteni, amikor a
hátráló német és magyar csapatok a Dunántúl nyugati részére szorultak vissza. A
városban több kormányhivatal és minisztérium is helyet kapott. Több, kisebb
bombatámadás után 1945. március 4-én a várost az angolszász légierő pusztító
csapása érte, melynek következtében több száz lakos halt meg és a város
Magyarország ötödik legromosabb városa lett. Aznap 12 óra 43 perckor a
székesegyházat is bombatalálat érte, melynek pusztítása leírhatatlan volt. A
pusztítás csak a tornyokat kerülte el, a homlokzat felső része előredőlt,
szobordíszei lezuhantak, a tető és a hajó boltozata beomlott, a gyönyörű
mennyezetfreskók és az orgona megsemmisültek, a belső berendezésből alig
maradt valami. A szentély boltozata helyén hatalmas lyuk tátongott. Mindenütt
romok, az oltárképek és a márványburkolat leszakadt, a berendezés darabokra tört. A
pusztítás egyedül a Madonna-kápolnát kerülte el.
A háború után azonnal megindult az újjáépítés, amely a templom külsejét tekintve
1947-ben fejeződött be. Ekkor szentelték fel újra az épületet, megkezdődött a
restaurálás, a hiányzó alkotások pótlása. Csak az 1980-as években vetődött fel
komolyan, hogy a templombelsőt a lehető legeredetibb formában helyre kellene
állítani. A belső helyreállítási munkák Konkoly István püspök nevéhez fűződnek.
Előbb a szentély, majd a kereszthajók márványborítása készült el. Pár éves szünet
és a rendszerváltás után következett a kórus és a főhajó helyreállítása, és a
kereszthajókba új, nagyméretű festmények kerültek, amelyek Kisléghi Nagy Ádám
művei. 1999-ben megépült az új 3 manuálos, és 54 regiszteres orgona, Áment
Lukács OSB atya tervei alapján. Az orgonaszekrény vörösfenyőből készült,
magassága 12 méter. A homlokzatban álló sípok magassága meghaladja a 6
métert. Sípjainak száma 4500 körül van. A régi mennyezetfreskók helyreállítása
kivételével lényegében a munkák befejeződtek, de a restaurálás két lépcsője
megmutatkozik a szentély és a főkupola festésének különböző stílusában. A
székesegyház felújítása 2004 nyarára fejeződött be. Ma közel a régi fényében
pompázik.
A székesegyház méreteiből és elhelyezkedéséből következően is a belváros
központi épülete, minden irányból rögtön magára vonja a figyelmet. Ez a hely már
a római kori városnak is központja volt, itt volt a fórum és a legfontosabb épületek
és később itt épült a vár is. A templom előtti teret az 1860-as években alakították
ki. A székesegyház méltóságteljesen emelkedik a püspöki palota és a szeminárium
épülete között, azonban azoktól beljebb, elöl kis teret alkotva. Vele szemben az
építtető Szily János püspök szobra: karosszékben ülve, főpapi eleganciával
szemléli az általa megálmodott épületet.
A székesegyház stílusa klasszicizáló barokk, alaprajza latin keresztet formáz.
Hosszúsága 78,70 m, a kereszthajó szélessége 38 m, a hosszanti hajó szélessége
24 m. Belső magassága 28 m, külső magassága a tornyokkal együtt 62,5m.
Befogadóképessége 5000 fő. A két torony által közrefogott homlokzat erőteljes
tagolásával szemben az oldalfalakat és az apszist egyszerű lizénák tagolják. A
homlokzat alsó részét négy, hatalmas toszkán, felső részét négy ion oszlop tagolja.
A felső részt háromszögű oromfal koronázza. Az oromfal jobb oldalán Szent Péter a
kulcsokkal, bal oldalán Szent Pál a karddal, csúcsán pedig ülő női alak két
gyermekkel: a hitnek, a reménynek és a szeretetnek megtestesítői. A szobrok
Prokop munkái és 1796-ban kerültek az oromzatra.
A homlokzat alatt három, félköríves kapu, felettük a kórus nagy ablakai. Az emeleti
részen a két középső oszlopközben nagyméretű ablak, míg a jobb és bal oldali
fülkékben Mózes és Keresztelő Szent János szentmargitbányai mészkőből faragott
szobrai állnak, szintén Prokop alkotásai. A gerendamezőben római szokás szerint a
következő felirat áll: IOAN SZILY PRIMUS EPPUS SABAR. MDCCXCVII. (Szily János
Szombathely első püspöke, 1797)
A homlokzat két oldalán karcsú tornyok szöknek a magasba, az oszlopoknak
megfelelően itt is két-két toszkán, feljebb két-két ión oszlop, a második emeleten
két-két hornyolt pillér tartja a párkányokat. A toronysisakok mai formájukat 1870
és 1871 között nyerték el, amikor megerősítették és megmagasították őket. A
toronysisakokat négy-négy faragott váza övezi. A sisakok rézlemezeit az első
világháborúban hadicélokra elvitték és bádoglemezzel pótolták őket.
A székesegyházba belépve azonnal feltűnnek a hatalmas méretek. Amíg a
templombelső restaurálása nem kezdődött el, a csupaszon vakolt falak ezt még
jobban kihangsúlyozták. A legtöbb látogató azt mondta – túl egyszerű. Igen, de ez
a templom 1945 előtt nem így nézett ki. A belső rész megújítása legnagyobb
részben Konkoly István püspök nevéhez fűződik, aki hivatalba lépése után nagy
lendülettel látott hozzá a munkához. Ennek köszönhetően ma már a székesegyház
belseje – a mennyezetfreskók kivételével – újra régi fényében ragyog.
A főhajó két oldalán 3-3 félkörös záródású oldalkápolna nyílik, az oltárok felett
negyedköríves ablakokkal. Az oltárokat magas talapzaton álló korintoszi oszlopok
fogják közre, melyek díszes koszorúpárkányt tartanak. A koporsó alakú oltárok
felett szürkés márványkerettel övezett, az egész falmezőt kitöltő oltárképek.
Az északi oldalon az első kápolna oltárképe eredetileg Nepomuki Szent Jánost
ábrázolta, Spreng festette 1808-ban. A kép a háborúban elpusztult. Alatta
üvegkoporsóban Szent Placidus vértanú ereklyéi. A szent teteme korábban a római
Pontianus-katakombában feküdt, 1793-ban Herzan bíboros tulajdona lett, aki
püspöksége idején a székesegyháznak ajándékozta. Az északi második kápolnában
eredetileg Szent István király oltárképe állt, Dorfmeister festette 1792-ben. A bal
oldali falon gróf Mikes János püspök édesanyjának síremléke látható, maga a
püspök is a kápolna alatti sírboltban nyugszik. A harmadik kápolna oltárképe -
Szent János megkereszteli Jézust - Dorfmeister festménye. A déli első kápolna
oltárképe Spreng festménye, Szent Sebestyén vértanúságát ábrázolja. A második
kápolna - Jézus átadja a mennyország kulcsait Szent Péternek - Maulbertsch
festménye, szintén megsemmisült. A harmadik kápolna oltárképe a Szent családot
ábrázolta, a háború áldozata lett. A kápolnák oldalfalain egykor az oltárképekhez
illő bibliai ábrázolások voltak láthatók, ezek sincsenek már meg. A hajóban egykor
tölgyfából készített padok sorakoztak, melyek elpusztultak, ma párnázott székek
helyettesítik őket.
A Szent Márton herma
A kereszthajók oltárképei Savaria két nagy szentjét, Szent Mártont és Szent
Quirinust ábrázolják. A déli oldalon Maulbertsch 1792-ben festett, Szent Quirinus
savariai vértanúságát ábrázoló oltárképe. Az ókorban az ő tiszteletére volt
szentelve a város bazilikája, ahol a szent teste is nyugodott. Mellette balra a
keresztkút és az egyik eredeti állapotban megmaradt díszes gyóntatószék Spreng
Bűnbánó Magdolnát ábrázoló festményével. A sekrestye felett Prokop reliefje Szily
János püspököt ábrázolja. A gazdagon díszített márvány szószéket Hefele tervei
alapján Rupelmayer készítette 1807-ben, a tetején a hitet jelképező nőalak Prokop
munkája.
Az északi kereszthajóban Maulbertsch 1791-ben festett Szent Márton oltárképe.
Alatta Szent Márton ereklyetartója. A hermában a szent ereklyéje, melyet Tours
városa adományozott a szülővárosnak 1913-ban. A herma alapzata Tóth István
szobrászművész alkotása. A hajóból három márványlépcső vezet a félkör alakú
szentélybe, melyet eredetileg márványkorlát választott el a kereszthajótól. A
főoltár feletti glóriát Hefele tervei szerint Prokop készítette, közepén háromszögben
Isten neve, körülötte a kiáradó fénysugarakban, felhők közt angyalok lebegnek. A
főoltár építménye salzburgi márványból készült - Rupelmayer alkotása, oltárképén
eredetileg Maulbertsch Visitatio című festménye volt látható, ez azonban a
bombatámadásban elpusztult. Helyette a főoltár két oldalán két-két aranyozott fejű
korintoszi márványoszlop. Mellettük jobb- és baloldalt Prokop művei, Zakariás az
angyallal, illetve Szent József nagyméretű fehér alabástromgipsz szobrai. A
szentély déli oldalán állt egykor a püspöki trónus aranyhímzésű mennyezettel. Ez
az átépítés során átkerült az északi oldalra. Vele szemben Pietro Bertini da Cortona
alkotásának másolata: Szent Pál megkeresztelése - Herzan bíboros ajándéka. A
sötét diófából készült kanonoki stallumokat Bitterle műasztalos készítette
1807-ben, a hátfalakat lezáró medalionokban Prokop aranyozott fa domborművei
láthatók.
A Madonna-kápolna
Az északi kereszthajóból nyílik a székesegyház legépebben megmaradt része, a
Madonna-kápolna. Oltárán Raffaello Sixtusi Madonnájának carrarai márványból
faragott másolata áll. Maga az oltár 1928-ban készült Hefele fennmaradt tervei
alapján. Mennyezetén Winterhalder egyetlen megmaradt freskója az Utolsó ítéletet
ábrázolja. A déli kereszthajóból nyílik a sekrestye, melynek belső része a káptalani,
külső része a plébániai sekrestye. A káptalani sekrestye oltárképén Guido Reni
Szent Mihály arkangyalt ábrázoló képének másolata, Herzan bíboros ajándék -
eredetileg a Madonna-kápolnát diszítette. A sekrestye felett van elhelyezve a
vasvár-szombathelyi székeskáptalan levéltára, melynek legrégibb okmányai a XII.
századból valók. A székesegyház alatti sírboltban Szombathely püspökei és
kanonokai nyugszanak.
Forrás: Wikipédia