A miskolci Búza téri Nagyboldogasszony templom

Miután a XVIII. század első felében görög katolikus vallású ruszinok és szlovákok

települtek be Miskolcra, hamarosan felmerült az igény egy templom építésére a város

belső területein. Ezt először az eperjesi görög katolikus püspök kérvényezte az 1800-as

évek elején, eredmény nélkül. Az eltelt évtizedek alatt annyira megnövekedett a hívők

száma, hogy ismét felmerült a templomépítés gondolata, és 1900. augusztus 20-án

megalakult a miskolci egyházközség is. Az istentiszteleteket eleinte a Szeles utcai

parókia imatermében, majd a Minorita templomban tartották – magyar nyelven (addig az

egyházi szláv nyelv volt a hivatalos). Az egyházközség első lelkésze Schirilla Szólon Andor

(1881–1943) volt. A templom alapkövét 1910. május 22-én helyezték el a Miskolc városa

által adományozott telken. A templom Galter János tervei alapján épült, Hricz József

építész kivitelezésében. A felszentelésére 1911. szeptember 15-én, a címünnepen,

Boldogasszony napján került sor – tízezres tömeg jelenlétében.

A templom négy harangját jó előre leöntették, és a főtoronyban helyezték el. Az első,

920 kg-os harangot Seltenhofer Frigyes fiai öntötték 1912-ben, és a pócsi Boldogasszony

tiszteletére szentelték. A második Keresztelő Szent János (640 kg), a harmadik Szent

Miklós (522 kg), a negyedik remete Szent Antal (262 kg) volt. Ezzel ez a templom volt

Miskolc egyetlen olyan temploma, amelynek négy harangja volt. Ezek közül azonban a

három kisebbet az első világháború idején elrekvirálták. Jelenleg három harang van a

toronyban: a pócsi Boldogasszony harang mellett a budapesti Ecclesia Harangművekben

1926-ban készült, 310 kilogrammos (más forrás szerint 270 kg-os) remete Szent Antal és

a 105 kilogrammos lélekharang.

2011-ben Miskolc görög katolikus püspöki székhely lett, egyúttal XVI. Benedek pápa a

Miskolci Apostoli Exarchátus püspök exarchájává Orosz Atanáz dámóci szerzetest, a

Központi Papnevelő Intézet propedeutikus elöljáróját nevezte ki. Ezzel összefüggésben a

templom székesegyházi rangot kapott.

A templom külső megjelenésében bizánci vonásokat lehet felfedezni. Főhomlokzata –

természetesen – keletre tájolt. Központi, előreugró főtornyát két oldalról alacsonyabb

lépcsőtornyok fogják közre. Érdekesség, hogy a négyszög alaprajzú torony süvege hatszög

alaprajzú, a tetején pedig az a kettős kereszt áll, amelyet a miskolci ortodox

egyházközség ajándékozott a templomnak. A történet szerint az ortodox templom teteje

megsérült egy 1875-ös viharban, és a helyreállítást a szerb király vállalta. Mire azonban a

kereszt – jókora késéssel – megérkezett, a torony és a dísze már állt, így az ajándékot

átadták a görög katolikus templom számára.

A templom alaprajza latin kereszt formájú, főhajója egyszerű kiképzésű, kereszthajója

alacsonyabb tőle. A templombelsőt háromszakaszos csehsüvegboltozat fedi, néhol

szecessziós virágmintákkal dekorált. Gazdagon díszített, 19 képből álló ikonosztázát az

első parókus vázlatai alapján a Rétay és Benedek műintézetben készítették 1918-ban. Az

ikonosztázion fölött a diadalív középső részén Szűz Mária tartja ölében a Kisdedet, két

oldalt pedig szentek láthatók. A templomot „Istenszülő elszenderülése” titulusra

keresztelték.

Forrás: Wikipédia és templom.hu