Szent Péter és Pál apostolok ünnepe a Vatikánban
( 6 értékelés )"VALLJUK MEG AZ URAT, ÉLETÜNKET SZENTELJÜK KRISZTUS ÉS
EVANGÉLIUMA SZERETETÉNEK, SZOLGÁLJUK AZ EGYSÉGET!"
Június 29-én szombaton, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén Ferenc pápa szentmisét
mutatott be a vatikáni Szent Péter bazilikában. A vele együtt koncelebráló bíborosok,
érsekek és püspökök között jelen volt az a 34 érsek-metropolita, akiknek a pápa a
szentmise előtti rövid szertartás során átadta a palliumot.
A vietnami François-Xavier Le Van Hong érsek nem tudott eljönni Rómába, ő majd az
előírások szerint otthon kapja a pápa képviselőjén keresztül a palliumot. A szentmisén
részt vett a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus képviseletében Johannisz
Zizioulas pergamoszi metropolita, a kíséretével együtt.
A pápa homíliájában mindenekelőtt köszöntötte a bíborosokat, Johannisz metropolitát,
püspök- és paptestvéreit, majd ezekkel a szavakkal fordult a hívekhez:
"Ma Szent Péter és Pál apostolok ünnepét, a római egyház fővédőszentjeinek ünnepét
tartjuk: ezt az ünnepet még örömtelibbé teszi, hogy a világ minden részéről jelen
vannak püspökök. Nagy gazdagságról van szó, amely által mintegy újraéljük (az első)
Pünkösd eseményét: ma, csakúgy mint akkor, az egyház hite minden nyelven beszél és
a népeket egyetlen családban kívánja egyesíteni."
Ferenc pápa hálatelt szívvel köszöntötte a konstantinápolyi pátriárkátus küldöttségét,
amelyet Johannisz metropolita vezet. Köszönetét fejezte ki I. Bartolomeosz ökumenikus
pátriárkának ezért az újabb testvéri gesztusért. A Szentatya köszöntötte a szertartáson
megjelent nagyköveteket és polgári hatóságokat, valamint külön üdvözölte a
"Thomanerchor", a lipcsei Szent Tamás templom – Johann Sebastian Bach egykori
templomának – kórusát, amelynek tagjai a liturgikus zenét szolgáltatják és akiknek a
jelenléte az ökumenizmus további kifejezése.
A pápa ezután a péteri szolgálatra vonatkozó három gondolatát osztotta meg a
hívekkel.
A péteri szolgálat vezérfonala a "megerősíteni" ige. Miben kell Róma püspökének
megerősítenie a híveket?
1. Mindenekelőtt a hitben. Az evangélium Péter vallomását idézi: "Te vagy a Messiás,
az élő Isten Fia" (Mt 16,16). Olyan vallomás ez, amely nem Pétertől, hanem a mennyei
Atyától születik. Jézus pedig erre a vallomásra válaszolja: "Te Péter vagy. Erre a
sziklára építem egyházamat" (18). Péter szerepe, egyházi szolgálata azon alapul, hogy
a magasból kapott kegyelem révén hitvallást tesz Jézusról, az élő Isten Fiáról. A mai
evangéliumi szakasz második részében látjuk a világias gondolkodás veszélyét. Amikor
Jézus saját haláláról és feltámadásáról, Isten útjáról szól, amely nem egyezik a
hatalom emberi útjával, Péterben a hús és vér vesz erőt, félrevonja az Urat és "ezekkel
a szavakkal tesz neki szemrehányást: .. ilyesmi nem történhetik veled!" (16,22). Jézus
pedig keményen válaszol: "Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy!" (23). Amikor
hagyjuk, hogy gondolataink, érzelmeink, az emberi hatalom logikája jusson előtérbe és
nem hagyjuk, hogy a hit, Isten irányítson és vezessen bennünket, botránykővé válunk.
A Krisztusba vetett hit jelenti keresztény életünk, az egyház szolgái életének
világosságát! – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd rátért a második pontra:
2. Megerősíteni a szeretetben. A második olvasmányban hallottuk Szent Pál megható
szavait: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam” (2
Tim 4,7). Milyen harcról van szó? Nem az emberi fegyverek harcáról, amely sajnos még
ma is vérrel áztatja a világot; hanem a vértanúság harcáról. Szent Pálnak egyetlen
fegyvere van: Krisztus üzenete és az, hogy egész életét Krisztusnak és embertársainak
ajándékozza. Éppen az tette hihetővé és azzal építette az egyházat, hogy első
személyben kiállt és vállalta a felelősséget, hogy az evangéliumnak szentelte életét
fenntartások nélkül, hogy mindenkinek mindene legyen, anélkül, hogy megkímélte volna
magát. Róma püspöke arra kapott meghívást, hogy ebben a szeretetben éljen és ebben
a szeretetben erősítse meg testvéreit, amely Krisztusnak és mindenkinek szól,
megkülönböztetés, határok és korlátok nélkül. És nem csak Róma püspöke: ti
mindnyájan, új érsekek és püspökök ugyanazt a feladatot kaptátok: szenteljétek az
evangéliumnak életeteket minden fenntartás nélkül, legyetek, mindenkinek mindene. Az
a feladatotok, hogy ne kíméljétek magatokat, lépjetek ki önmagatokból, Isten hűséges,
szent népe szolgálatára.
Végül a pápa kifejtette harmadik gondolatát a péteri szolgálatról:
3. Megerősíteni az egységben. A pápa utalt arra a gesztusra, amelyet a szertartás
elején hajtottak végre: a pallium a Péter utódával való szeretetközösség jelképe. A
Szentatya idézett a II. Vatikáni Zsinat „Lumen gentium” k. dogmatikus konstitúciójából,
miszerint Szent Péter a közösség és a hit egységének örök és látható alapja és
princípiuma (vö.18. pont). A püspöktestvérek jelenléte ma annak a jele, hogy az egyház
szeretetközössége nem jelent egyformaságot. A II. Vatikáni Zsinat, amikor az egyház
hierarchiájának struktúrájára utal, leszögezi, hogy az Úr az apostolokat „kollégiumként,
azaz állandó testületként apostolokká tette, s e kollégium élére a közülük kiválasztott
Pétert állította” (19. Pont). Megerősíteni az egységben: a püspöki szinódus
összhangban a primátussal – tette hozzá szabadon a pápa. A szinodalitásnak ezen az
útján kell haladnunk, növekedve összhangban a primátusi szolgálattal. Majd ismét
idézett a „Lumen gentium” kezdetű konstitúcióból.
A zsinati tanítás tovább folytatja: „Ez a kollégium amennyiben sokakból áll, Isten
népének sokféleségét és egyetemességét, amennyiben pedig egy főhöz tartozik,
Krisztus nyájának egységét fejezi ki” (22. pont). Az egyházban a különbözőség, amely
nagy gazdagságot jelent, mindig az egység összhangjában olvad össze, mint egy nagy
mozaik, amelyben a mozaikdarabok együttesen alkotják Isten egyetlen nagy tervét. Ez
késztessen arra minket, hogy mindig leküzdjünk minden konfliktust, amely sebet okoz
az egyház testén. Egységben a különbségekben: nincs másik katolikus út ahhoz, hogy
egyesüljünk. Ez a katolikus lelkiség: egyesülni a különbségekben. Ez Jézus útja! A
pallium, ami a Róma püspökével, az egyetemes egyházzal való szeretetközösség jele,
egyben elkötelezettség mindnyájatok számára, hogy a szeretetközösség jelei legyetek
– mondta a metropolita érsekeknek a Szentatya.
Megvallani az Urat, hagyni, hogy Isten irányítson bennünket; Krisztus szeretetének és
evangéliumának szentelni életünket; szolgálni az egységet. Ezek azok a feladatok,
amelyeket Szent Péter és Pál apostolok mindnyájunkra bíznak, ezeket kell megélnie
minden kereszténynek. Vezessen és kísérjen mindig bennünket közbenjárásával Isten
szent Anyja: Apostolok Királynője, imádkozz érettünk! Ámen! – fejezte be homíliáját
Szent Péter és Pál apostolok ünnepén Ferenc pápa.
A 35 érsek-metropolita az összes földrészt képviseli, a következő szám szerinti
megoszlásban: 16 amerikai, 9 európai, 6 ázsiai, 3 afrikai, 1 óceániai érsek.
Figyelemreméltó az erős amerikai jelenlét, hiszen majdnem minden második az
Újvilágban él.
A pallium átadásának új szertartását még XVI. Benedek pápa szabályozta, amennyiben
kivette azt a szentmise keretéből és eléje helyezte, hogy a pallium átadás szertartása
ne kaphasson semmiféle szentségi-karakter látszatot.
A fekete keresztekkel díszített fehér gyapjú palliumokat pénteken este helyezték el a
Szent Péter bazilika konfesszió oltára alatt, Péter sírja közelében. A szentmise előtt két
diákónus vitte Ferenc pápa elé, aki megáldotta azokat. A szertartás során az érsek
metropoliták név szerint közösen esküt tettek ezzel a formulával: „Én, NN érsek, mindig
hűséges és engedelmes leszek Péter apostolnak, a Szentszéknek, a római katolikus
szentegyháznak, neked, a pápának, és törvényes utódaidnak. Így segítsen meg engem
a mindenható Isten.”
A Szentatya a következő formulával áldotta meg a palliumokat: „A mindenható Isten
dicsőségére, a Boldogságos Szűz Mária, Szent Péter és Pál apostolok dicséretére, a
rátok bízott székek ékességére, a metropolita hatalom jeleként átadjuk nektek a
palliumot, melyet Szent Péter sírjától vettünk, hogy azt az egyházkerületetek határain
belül használjátok. Ez a pallium legyen az egység szimbóluma és az Apostoli Székkel
való közösség jele, legyen a szeretet köteléke, az erősség ösztönzője, hogy a nagy
Isten és Jézus Krisztus, a pásztorok fejedelme eljöttének és kinyilatkoztatásának a
napján, elnyerjétek a rátok bízott nyájjal együtt a halhatatlanság és a dicsőség ruháját.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen!”
A pallium köralakban nyakba akasztható vékony vállszalag, alakja Krisztus igáját, tiszta
gyapjúból készült anyaga a krisztusi pásztori hivatalt, a rávarrt öt kereszt pedig
Krisztus öt sebét jelképezi.
Róma városa patrónusainak ünnepén, Péter-Pál napján ez alkalommal is hagyományos
ruhába öltöztették a bazilika híres Szent Péter bronzszobrát: a vértanúság színét
jelképező piros miseruhát adtak rá, fejére pedig hármas pápai tiarát helyeztek, melyet
egykor a pápák viseltek ünnepi alkalmakkor.
Szent Péter és Pál ünnepén Kelet és Nyugat egyháza találkozott egymással jelképesen,
ugyanakkor a szentmise liturgikus zenéje kifejezésre juttatta az egyház és a protestáns
felekezetek közötti kapcsolatot is. A lipcsei evangélikus Tamás templom világhírű
kórusa együtt énekelt a szentmisén a Cappella Sistina-val, a Sixtus kápolna kórusával
és ez a zenei ökumené még inkább hangsúlyt adott az egység lehetséges keresésének.
Felhangzottak a szentmise során Pierluigi Palestrina és Johann Sebastian Bach művei,
utóbbinak a híres „Jesus meine Freude” korálja. A lipcsei „Thomaner-chor” karnagya 250
évvel ezelőtt a nagy mester, Johann Sebastian Bach volt. Az ő 16. utóda, Georg
Christoph Biller jelenlegi karnagy még XVI. Benedek pápától kért és kapott lehetőséget
egy közös szolgálatra a mai napon, amelyet az utód Ferenc pápa is jóváhagyott.
A lipcsei Tamás templom kórusa pénteken este a vatikáni Sixtus Kápolnában adott
hangversenyt Bach, Palestrina, Biller és Terzakis műveiből. Christoph Biller kántor
elmondta, hogy „a zenében sokkal könnyebb ökumenikus hangot találni, mint teológiai
síkon”.
„Péter és Pál hite révén a római egyház vonatkozási pont a világ minden egyháza
számára” – Ferenc pápa szombati Úrangyala imádsága
Ferenc pápa az ünnepi szentmise után az Apostoli Palota dolgozószobája ablakából
imádkozta el a déli Úrangyala imádságot a Szent Péter teret megtöltő hívekkel együtt.
Hozzájuk intézett beszédében az Apostolfejedelmekről emlékezett meg, utalva arra,
hogy amíg ők ketten Róma számára a Város saját ünnepét jelentik, addig a világegyház
is köteles a maga módján köszönteni őket. „Péter volt az első, aki megvallotta a hitét
Jézus Krisztusban, az Isten Fiában, Pál pedig ezt a hitet hirdette a görög-román
világban. A Gondviselés akarta, hogy mindketten ide, Rómába érkezzenek, hogy itt
vérüket ontsák hitükért. Ezzel a római egyház önkéntelenül is a világon elterjedt összes
egyház vonatkozási pontjává lett. Nem a császárság hatalma erejében, hanem a
Krisztusért vállalt vértanúság jegyében! Végeredményben csak Krisztus szeretete
teremt hitet” – mondta a pápa a szombati Úrangyala imádság során.
Gondoljunk csak Péterre! – folytatta a pápa. Nem a saját emberi képessége erejében
vallja meg a hitét Jézusban, hanem a tőle kapott kegyelem, a benne megtapasztalt
szeretet révén, hiszen Jézus maga Isten személyes szeretete.”
Ugyanez történt Pállal is, igaz másképpen. Aki egykor üldözte Jézust, annak élete a
damaszkuszi úton átalakul és megérti, hogy Jézus nem halt meg, hanem él, és őt, még
az ellenségét is szereti. Így szerez tapasztalatot Pál az irgalomról, Isten bocsánatáról
Jézus Krisztusban. Ez lesz az az evangélium, amit Péter és Pál megtapasztaltak saját
magukban, és amiért az életüket adták. Irgalmasság, megbocsátás! Az Úr mindig
megbocsát, az Úr irgalmas, mert irgalmas az ő szíve és mindig vár bennünket – tette
hozzá beszédéhez szabadon Ferenc pápa. Testvérek, milyen nagy öröm egy olyan
Istenben hinni, aki csupa szeretet és kegyelem! Ez Péter és Pál hite, amit Krisztustól
kaptak és amit átadtak az egyháznak. Áldjuk az Urat ezért a két dicsőséges vértanúért
és engedjük, hogy hozzájuk hasonlóan minket is megnyerjen magának Krisztus
irgalma.
Végül a pápa Péter apostol testvérére, Szent Andrásra emlékezett, aki megosztotta
vele a Jézusban való hit tapasztalatát, sőt előbb találkozott Jézussal. Szent András
példája kapcsán Ferenc pápa megemlékezett a konstantinápolyi ökumenikus
pátriárkátus küldöttségéről. A pápa arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak el együtt I.
Bartolomeosz ökumenikus pátriárkáért egy Üdvözlégy Máriát, majd a közös imádság
után szép napot és jó étvágyat kívánt mindenkinek.
„Szélforgó” tűzijáték az Angyalvárnál Szent Péter és Pál apostolok ünnepén
Június 29-én, este fél 10-kor kezdődik a történelmi koreográfiájú pirotechnikai
látványosság, amelyet most modern kiadásban hatodik alkalommal idéznek fel, ezúttal
Ferenc pápa megválasztásának tiszteletére, a város védőszentjei, Szent Péter és Pál
apostolok főünnepén. A tűzijáték egyben lehetőséget nyújt arra, hogy a nézők
támogassák a római Gyermek Jézus kórház újszülött osztályát modern orvosi műszerek
megvásárlásában.
Délután 5 órától Lazio tartomány „Nevessünk, hogy éljünk” társulata játékokkal
szórakoztatta a gyermekeket az Angyalvár előtti téren, majd este hétkor bohócok
műsora kezdődött „sötét és viharos éjszaka” címmel.
Mi is voltaképpen ez a tűzijáték, amely a „szélforgó” – girandola – nevet viseli? A
látványos műsort először 1481-ben mutatták be IV. Szixtusz pápa tiszteletére. Olyan
fontos ünnepekkor került rá sor, mint Húsvét, Szent Péter és Pál apostolok liturgikus
emléknapja, vagy az új pápa beiktatása. A római hagyomány szerint Michelangelo
nevéhez fűződik a tűzijáték koreográfiája, amelyet később Bernini tökéletesített.
Ihletét a Szicíliához tartozó Stromboli sziget vulkánhegyéből vette, amely „lángot és
tüzet okád magából”.
III. Pál pápa tűzszerésze, Vanoccio Biringuccio 1540-ben részletesen leírta az
Angyalvári Szélforgó látványát, amelyre többek között Charles Dickens is utalt egyik
művében, a római költő, Gioacchino Belli pedig szonettjeiben állított emléket az
egyedülálló tűzijátéknak.
Ma a legnagyobb biztonságban, a legmodernebb technológiai eszközök felhasználásával
mutatják be, 18 tűzszerész közreműködésével. Azelőtt 100 ember munkáját igényelte.
A tűzijáték színeit a régi mesterek leírása alapján állítják össze, hogy biztosítsák a
tónusok mélységét és ragyogását. A Girandola tűzijáték egész Európából vonzotta a
nézőket, egészen 1861-ig, miután feledésbe merült.
A látványosság lelki vonatkozása 590. augusztus 29-hez fűződik. Nagy Szent Gergely
pápának ezen a napon látomásban megjelent Szent Mihály arkangyal vakító fény
formájában Hadrianus császár síremléke felett. Kihúzott kardja azt jelképezte, hogy
legyőzte a Rómát sújtó rettenetes pestis járványt, ami másnap valóban véget ért. Ettől
a naptól kezdve hívják az ókori épületet Angyalvárnak.
A szélforgó tűzijáték nem pusztán pirotechnikai látványosság, hanem kifejezi a hit
szépségét, a jó dicsőséges győzelmét a rossz felett. A pápák minden korban a
legnevesebb művészeket kérték fel a tűzijáték kidolgozására, hogy olyan eseményről
legyen szó, amely a ragyogó fény és a tűz jelképei által a keresztény hit tisztaságát és
szépségét eleveníti meg.
Forrás: Vatikáni Rádió