Ferenc pápa június 9-i Úrangyala imádsága

JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVE AZ ISTENI SZERETET LEGMAGASABB RENDŰ

KIFEJEZÉSE - Vasárnap délben az immár szokásos módon zarándokok és turisták

töltötték meg teljesen a Szent Péter teret, hogy lássák és hallják a Péter utód

tanítását és fogadják áldását. „Június hagyományosan a Jézus Szíve tiszteletnek

szentelt időszak, mely az isteni szeretet legmagasabb rendű kifejezése” – kezdte

beszédét a pápa és végig a Jézus Szíve tiszteletről szólt.

A népi vallásosság nagyon megbecsüli a szimbólumokat, Jézus Szíve pedig az Isten

irgalmasságának legfőbb szimbóluma; de nem képzelt szimbólum, hanem valóságos,

mely a központot képviseli, a forrást, amiből az egész emberiség számára üdvösség

fakad. 

Az evangéliumban különféle hivatkozásokat találunk Jézus Szívére vonatkozólag –

mondta a pápa és példák sorát idézte. Jézus maga mondja: „Jöjjetek hozzám

mindnyájan, akik megfáradtatok, én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az

igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,28-29). János

evangélista tanúságot tesz Jézus haláláról a Kálvárián, mert ő látta, hogy a katona

lándzsadöfése után Jézus szívéből vér és víz folyt ki (Jn 19,33-34). János ebben a

jelben, mint látszólagosan esetleges mozzanatban felismeri a jövendölést: Jézusból, a

kereszten feláldozott Bárányból fakad a megbocsátás és az élet, minden ember

számára. 

Jézus irgalmassága azonban nem csupán érzelem, hanem életet adó erő, mely

feltámasztja az embert – utalt a Szentatya a vasárnapi evangéliumra, a naimi

özvegyasszony fia feltámasztásának történetére (Lk 7,11-17). Jézus éppen akkor

érkezik meg ebbe a galileai faluba, amikor egy temetés zajlik. Jézus tekintetét a fiát

sirató özvegyre szegezi és Lukács így mondja: „Mikor az Úr meglátta, megesett rajta

szíve”. Ez a „compassio”, együttérzés - az Isten szeretete az ember iránt - az az

irgalom, mely Isten magatartása az emberi nyomorúság, a nélkülözés és a szenvedés

iránt. A „compassio” biblikus gyökere az anyaméhre utal, hisz az anya egészen sajátos

reakciót érez gyerekei fájdalma esetén. 

„De mi ennek az irgalomnak a gyümölcse?” – tette fel a kérdést a pápa az Úrangyala

imádság során mondott beszédében. „Az élet!”. Jézus azt mondta a naimi özvegynek:

„Ne sírj!”, aztán megszólította a halott fiatalembert és így felébresztette őt álmából.

Gondoljunk csak bele, milyen szép ez! Isten irgalmassága életet ad az embernek, és

feltámasztja a halálból. Isten irgalommal néz bennünket, irgalommal vár minket. Ne

féljünk találkozni vele! Neki irgalmas a szíve! Ha megmutatjuk neki benső sebeinket,

bűneinket, ő mindig megbocsát nekünk. Tiszta irgalom! Menjünk Jézushoz!

Az Angelus végén a pápa lengyel és olasz csoportokat köszöntött, majd arra szólította

fel a híveket, hogy ne feledjék az Isten, Krisztus szeretetét. Ő néz, szeret és vár

bennünket. Csupa szív és csupa irgalom! Menjünk bizalommal Jézushoz!” 

Forrás: Vatikáni Rádió