Keresztúti ájtatosság Rómában

A KERESZTBEN LÁTJUK AZ EMBER SZÖRNYŰSÉGÉT ÉS ISTEN IRGALMÁNAK

VÉGTELENSÉGÉT - „Nem a gonoszé, hanem a szereteté, az irgalmasságé, a

megbocsátásé az utolsó szó” – hangsúlyozta a Szentatya a Colosseumnál megtartott

hagyományos keresztúti ájtatosságon, amelyen negyvenezer hívő vett részt. Isten Jézus

keresztjére helyezte bűneink egész súlyát: az összes igazságtalanságot, amelyet Káin

elkövetett, Júdás és Péter árulásának keserűségét, az erőszakosok hiúságát, a hamis

barátok önteltségét.

Olyan súlyos volt ez a kereszt, mint a magukra hagyott személyek éjszakája, súlyos, mint

szeretteink halála, súlyos, mert magába foglalja a gonosz aljasságát. Ugyanakkor egy

dicsőséges kereszt, mint egy hosszú éjszaka hajnala, mert jelképezi Isten egész

szeretetét, amely nagyobb a mi bűneinknél és árulásainknál – mondta Ferenc pápa a

nagypénteki keresztúti ájtatosság végén.

A keresztben látjuk az ember szörnyűségét, amikor hagyja, hogy a gonosz vezesse –

folytatta. De látjuk Isten szeretetének végtelenségét is, aki nem bűneink szerint bánik

velünk, hanem irgalmassága szerint. Jézus keresztjénél egészen kézzelfoghatóan látjuk,

hogy mennyire szeret minket Isten örökre. 

A kereszt előtt „gyermekeinek” érezzük magunkat, nem pedig „dolgoknak” vagy

tárgyaknak, mint ahogy ezt Nazianzi Szent Gergely jelentette ki Krisztushoz fordulva

ezzel az imával: „Ha Te nem lennél, ó Krisztusom, meghalt teremtménynek érezném

magam. Megszülettem, és úgy érzem, hogy darabjaimra hullok szét. Eszem, alszom,

pihenek és járok, megbetegszem és meggyógyulok. Számtalan vágy és gyötrelem támad

rám, élvezem a napot és mindazt, amit a föld terem. Azután meghalok, és a hús porrá

lesz, mint az állatok teste, amelyeknek nincsenek bűnei. De nekem milyen többletem

van? Semmi, ha csak nem Isten. Ha Te, ó Krisztusom nem lennél, végem lenne, halott

teremtménynek érezném magam.

Ó, Jézusunk, vezess minket a kereszttől a feltámadásig és tanítsd meg nekünk, hogy nem

a gonoszé lesz az utolsó szó, hanem a szereteté, az irgalmasságé és a megbocsátásé –

mondta imájában a pápa.

„Ó, Krisztus, segíts bennünket, hogy ismét így kiálthassunk: tegnap Krisztussal együtt

keresztre feszítettek, ma vele együtt megdicsőültem! Tegnap vele meghaltam, ma élek

vele együtt! Tegnap eltemettek vele együtt, ma vele feltámadtam!”

Végül mindnyájan emlékezzünk meg a betegekről, a kereszt súlya alatt magukra hagyott

személyekről, hogy a kereszt súlya alatt megtalálják a remény erejét, a feltámadás és

Isten szeretetének erejét – mondta a pápa, majd áldását adta a több mint negyvenezer

hívőre.

Forrás: magyarkurir.hu