Vízkereszt

VÍZKERESZT - JANUÁR 6.

Urunk megjelenésének ünnepe, egyben a karácsonyi ünnepkör záró- és a farsang  

kezdőnapja. A magyar vízkereszt név az e napon végzett vízszentelésből ered.

Alexandriai Kelemen szerint először a gnosztikus és eretnek Bazilidesz követői

emlékeztek meg január 6-án Jézus keresztségéről, mert azt vallották, hogy az ember

Jézus a keresztségkor vált Isten Fiává.

Botticelli: Három királyok imádása

E napot az egyiptomiak is a Nap és a Nílus vize ünnepeként ismerték. A

keresztények körében 312–325 között kezdett terjedni mint Krisztus születésének,

keresztségének, a kánai menyegzőnek és a Háromkirályok (napkeleti bölcsek)

látogatásának ünnepe.

Később az ünnep elsődleges témája keleten Urunk keresztsége (erre emlékeztet a

vízszentelés), Nyugaton a Háromkirályok látogatása (Szent Ágoston és Nagy Szent

Leó pápa vízkereszti beszédeiben csak erről van szó).

A II. Vatikáni Zsinat után január 6. a Háromkirályok látogatásának ünnepe  

vízszenteléssel. Jézus keresztségének ünnepe a következő vasárnap. A kánai

menyegzőről egy közbeeső hétköznapon emlékezünk meg.

Vízkereszttel kezdődik a házszentelés időszaka. A magyar népi kalendáriumban a

karácsonyi ünnepkör zárónapja, a farsang kezdete; a víz, só, kréta és ház

szentelésének napja; régebben a mozgó ünnepek meghirdetésének napja. A lányok

számára férjjósló nap.

Még egyszer meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, szétosztják a megmaradt

édességet, a fát tűzre teszik, csak egy ágacskát tűznek belőle a szentkép mögé a

gonosz ellen. Délben és este még folyik a vendégeskedés, esti harangszó után a

kántálás és a csillagjárás (tractus stellae).

Egyéb szokásaiban gonoszűző és szerencsét varázsló nap; időjárásával a tél

hosszára, a nyár esős vagy száraz voltára, így a termésre, főleg a bortermésre ad

előjelt.

Ajánlom még az ünnep kapcsán a Magyar Kurír cikkét!

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon