A Szent Jakab-katedrális
( 21 értékelés )A Santiago de Compostela-i Szent Jakab-katedrális
A spanyolországi Galícia tartományban található Szent Jakab-katedrálist Santiago de
Compostelában építették idősebb Szent Jakab apostol feltételezett sírja fölé. A
compostelai székesegyház Spanyolország legnagyobb román kori temploma, méretében és
díszítésében is a legjelentősebb zarándoktemplomok közé tartozik.
A Legenda aurea szerint az i. sz. 44-ben lefejezett idősebb Jakab apostol holttestét a
tanítványai egy hajóra tették, Galiciába vitték és ott temették el. Ezután a sír helye
feledésbe merült, majd a 9. század elején csodás körülmények között újból előkerült egy
már használaton kívüli római kori temető területén. Az ókori emlékmű, amit Szent Jakab
apostol sírjaként azonosítottak, hamarosan zarándokhellyé vált, és rövid idő alatt a
kereszténység három fő zarándokhelyének egyike lett.
Harmadszorra épült fel a ma is látható templom. A II. Alfonz uralkodása alatt épült első
templomról csak nagyon kevés adat maradt fenn, egy kisméretű, egyszerű szerkezetű
épület lehetett. A 9. század végén III. Alfonz elrendelte, hogy a nagyapja idejében épült
kisméretű építmény helyén egy bonyolultabb alaprajzú, nagyobb templomot emeljenek, a
feltételezések szerint mozarab stílusban. A 11. század utolsó harmadában a zarándokok
számának növekedésével egy időben VI. Alfonz egy új templom építését határozta el. Ez
a jelenlegi templom, építését 1075-ben kezdték meg és 1130 körül fejezték be.
A latin kereszt alaprajzú, háromhajós építmény félköríves apszisát szentélykörüljáró
övezi, amelyből sugarasan öt kápolna nyílik. Az épület a Portico de la Gloriától a
Megváltó-kápolnáig kilencvenhét méter hosszú, a kereszthajó hatvanöt méter széles.
Elképzelhető, hogy a templom legelső építésze, Bernardo francia területről érkezett; úgy
tűnik neki köszönhető a székesegyház ambiciózus terve is, amelyre erős hatást gyakorolt
a délnyugat-franciaországi iskola. A munkálatok második szakaszát, ami 1095-től 1140-ig
tartott, egy másik nagy formátumú művészegyéniség, bizonyos Esteban mester
irányította. Irányítása alatt elkészült a templom szentélyrésze, majd a letisztult vonalú,
tökéletes arányú, monumentális kereszthajó.
A kereszthajó két végén található bejáratok, az északi „paradicsom kapuja” vagy
ismertebb nevén Azabacheria-kapu, a déli Platerias-kapu, valamint a nyugati
homlokzatnál később elkészült Portico de la Gloria szoros ikonográfiai kapcsolatban álltak
egymással, az emberiség történetét jelenítették meg középkori felfogásban. Az épületet
1117-ben egy, a püspök elleni felkelésben a városi lakosság felgyújtotta, és helyreállítása
csak 1130 körül ért véget. 1117 után a kapuk megmaradt domborműveit a Platerias-kapun
egyesítették.
1168-ban II. Ferdinánd király úgy döntött, hogy befejezi a templomot, és a munkálatok
irányítását egy bizonyos Mateo mesterre bízta. Az ő irányítása alatt emelték a három
utolsó boltszakaszt, a nyugati homlokzat alatti kriptát, a nyugati homlokzatot és a híres
Portico de la Gloriát, ami a spanyol román kori szobrászat csúcspontjának tekinthető.
A 16. században kezdték el a székesegyház felújítását, ami egészen a 18. század
közepéig tartott. A reneszánsz, majd később a barokk stílusú módosítások
megváltoztatták az épületkomplexum egyes részeit, azonban anélkül, hogy elvesztette
volna eredeti középkori jellegét. Az átalakítások közül a legnagyobb volumenű a
kolostor III. Alonso de Fonseca érsekhez köthető újjáépítése volt. A 17. század második
negyedében a kedvező gazdasági helyzet lehetővé tette újabb jelentős átalakítások
elvégzését az épületegyüttesen. Ezek egyformán érintették a székesegyház külsejét és
belső terét is. Míg a belső térben továbbra is a középkori épületelemek dominálnak, addig
az épület külseje a munkálatok során teljesen átalakult. Ekkor épült a székesegyház ma
is látható főhomlokzata, az Obradoiro-homlokzat. A 18. század második felében
átépítették az akkorra már romos állapotba került Azabacheria-kaput, amin keverednek a
barokk és neoklasszicista elemek.
A 19. század nagy részében a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt nem került sor
jelentős átalakításra. 1879-ben a széles látókörű, művelt Antonio Lopez Ferreiro kanonok,
történész és régész a főoltár alatt a szentély félköríves részénél feltárta a Szent
Jakabnak tulajdonított síremléket. A maradványokat egy díszes ládában helyezték el és
kialakították a sír jelenlegi formáját. A 20. század második felében az 1960-as és 70-es
években Quiroga Palacios bíboros idejében tervszerű ásatásokat folytattak, ekkor tárták
fel a római korból származó romokat és a temetőket. Az épület Santiago de Compostela
óvárosának részeként 1985-ben felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára.
A fentieken kívül még rengeteg információt találnak a katedrálisról, ha ide vagy
emide kattintanak!
Forrás: Wikipédia