A Péter-Pál-székesegyház
( 19 értékelés )A szentpétervári Péter-Pál-székesegyház
А Péter-Pál-székesegyház (oroszul: Петропавловский собор) (teljes nevén: Péter és
Pál főapostolok tiszteletére szentelt székesegyház) ortodox templom Szentpétervárott,
a Péter-Pál-erődben. Orosz uralkodók nyughelye, építészeti műemlék Péter-korabeli
barokk stílusban.
1712 és 1733 között építették egy azonos nevű, fából épített templom helyén. A
munkálatokat Domenico Tresini vezette. 1859-ig a város főtemploma, ahol püspöki
papi szolgálat volt.
A Péter-Pál-székesegyház 122,5 m magas, három szintes harangtornya - aranyozott
csúcsán egy repülő angyallal - a város jelképe. Magasságával uralja a városképet.
Herman van Boles holland mester készítette el a torony csúcsát. Az épület belső tere
oszlopokkal három hajóra osztott. Belsejében hadizsákmány-zászlók másolatai vannak
elhelyezve (az eredeti zászlók Szentpétervár világhírű múzeumában, az Ermitázs-ban
vannak).
Az aranyozott, metszett ikonosztáz 1722-1726 között készült el Moszkvában. Az
építész Zarudnij; a metszés Trofim Ivanov és Iván Tyelega; az ikonok Merkurjev és
Artyemjev; a stukkódíszítés Ignazio Ludovico Rossi és Antonio Quadri; a festés Georg
Gsell, Vaszilij Jarosevszkij, Mihail Alekszandrovics Zaharov és más művészek munkája.
1756-1757 között a Péter-Pál-székesegyházat egy tűz után újjáépítették; a
toronyra 1776-ban szerelték fel a holland B. Oorta Krasa mester által készített
órát. 1773-ban szentelték fel a Szent Katalin mellékoltárt.
A torony csúcsán lévő sérült angyalt 1829-ben Pjotr Tyeluskin javította meg, aki
állványzat és kibiztosítás nélkül mászott fel a csúcsra. (Bátorságáért I. Miklós cártól
kapott egy kiváltságlevelet, mely szerint az orosz birodalom bármely kocsmájában
bármennyi vodkát ihatott. De már az első két hét féktelen részegsége után elvesztette
a kiváltságlevelét. Akkor elment újra a cárhoz, és azt kérte, hogy a cári kétfejű sast
égessék a nyakába, mellyel igazolhatja a korlátlan vodkafogyasztásra vonatkozó
engedélyét. Így született az a különleges kézmozdulat, amikor egy orosz
odamutatja két ujjal a képzeletbeli kétfejű sast a nyakára!)
1857-1858 között a csúcs fa szerkezeti elemeit fémre cserélték Zsuravszkij,
Rehnyevszkij és Melnyikov mérnökök irányítása alatt. Fő feladat volt a fa szarufák
fémre cserélése a templom tornyában. Zsuravszkij szabályos nyolcszög alapú
csonkagúla szerkezetet javasolt, amit gyűrűkkel kötnek össze; ő dolgozta ki a
szerkezeti számításokat is.
1864-1866 között az ikonosztáz régi főajtaját újra cserélték, amit bronzból készítettek
el (építője Krakau). 1875-1877 között Giovanni Boldini a mennyezetet újrafestette,
1905-ben új harangokat kapott a templom.
1919-ben a Péter-Pál-székesegyházat bezárták, 1924-ben pedig múzeummá
nyilvánították. A 17.század végéről és a 18.század elejéről származó értékes tárgyak
legtöbbjét (ezüsttárgyakat, könyveket, szertartási ruhákat, ikonokat) más
múzeumoknak adták át.
A Nagy Honvédő Háború (1941-45) idején a székesegyház óriási károkat szenvedett;
1952-ben restaurálták a homlokzatokat, 1956-1957-ben a belső teret. 1954-ben az
épületet a Várostörténeti múzeumnak adták át.
Az 1990-es évektől a székesegyházban rendszeresen tartanak gyászszertartásokat az
elhunyt orosz uralkodók tiszteletére, 2008 karácsonyától pedig rendszeresen tartanak
istentiszteleteket. 2008-ban - 1917 után - először tartottak húsvéti istentiszteletet.
Jelenleg a székesegyház főlelkésze Alekszandr apát, aki a szentpétervári egyházmegye
építészeti-művészeti kérdésekért felelős elöljárói tisztét is betölti.
A templom tornyában csodálatos harangjáték található. A Péter-Pál-erődben
rendszeresen tartanak harangjáték-koncerteket.
I. Péter idejében a cári családhoz tartozó személyek temetkezési helyét még nem
határozták meg véglegesen. A cár rokonait az Angyali Üdvözlet kriptában temették el.
A még építés alatt lévő Péter-Pál székesegyházban 1715-ben temették el I. Péter és I.
Katalin kétéves lányát, Natáliát, a harangtorony alatt pedig a cár fiának, Alekszej
Petrovicsnak a feleségét: Charlotte Christine Sophie Braunschweig-Wolfenbüttel
hercegnőt. Ugyanitt helyezték el 1718-ban magának, a cár fiának földi maradványait
is. 1716-ban a templom bejáratánál temették el Marfa Matvejevnát, III. Fjodor orosz
cár özvegyét.
I. Péter halála után a még épülő templom egyik ideiglenes kápolnájában helyezték el
az uralkodó földi maradványait tartalmazó koporsót. A temetést csak 1731.május 29-én
tartották. A későbbiekben itt temettek el szinte minden cárt és cárnőt III. Sándor cárig
bezárólag. A kriptában összesen 41 temetést tartottak, többek között számos
nagyherceg és hercegnő, tehát az uralkodók gyermekeinek és unokáinak temetését.
1865-ben minden sírfedelet egységes, fehér márványból készült szarkofágra cseréltek -
aranyozott bronzkeresztekkel. Az uralkodói szarkofágokat kétfejű sas díszíti. Két
szarkofágot a peterhofi kőfaragó- és csiszolóüzemben készítettek 1887-1906 között:
II. Sándorét (zöld jáspisból) és feleségéét, Marija Alekszandrovnáét (rózsaszín Urál-
hegységi kőzetből).
Egy állami bizottsági határozat alapján 1998. június 17-én helyezték örök nyugalomra
a székesegyház délnyugati részén lévő Katalin melléktemplomban a Jekatyerinburgban
1918-ban kivégzett II. Miklós cár, Alekszandra Fjodorovna cárnő, Alekszej trónörökös,
Tatyjana, Marija, Olga és Anasztaszia nagyhercegnők földi maradványait. Az orosz
ortodox egyház nem ismerte el ezeket a földi maradványokat. Velük együtt temették
el Botkint, a cári család orvosát, Trupp lakájt, Haritonov szakácsot és Gyemidova
szobalányt.
Forrás: Wikipédia