NyomtatásE-mail

A betlehemi Születés Bazilikája

( 15 értékelés )

A betlehemi Születés Bazilikája

Közeledik Karácsony, Krisztus Urunk születésének ünnepe! Így természetesnek

tartottam, hogy a világ bazilikáit bemutató sorozat decemberi darabja a Betlehem

városában található Születés Templomáról szóljon. Kérem, ismerjék meg ezt a sok

hányattatáson keresztülment, sajnos, a mai napig ellentmondásokkal övezett 

csodálatos bazilikát!

Betlehem városa 777 méter magasan fekszik a tenger színe fölött, ezért nagyon

kellemes az éghajlata. Betlehem városa két halmon épült, amelyek szőlővel, olajfákkal

ültetett teraszokban szállnak alá a völgyekbe. A nyugati halom a magasabb, ezen épült

a bibliai Betlehem. A keleti halom alacsonyabb, de szélesebb, ezen található a Születés

Bazilikája.

Betlehem nevének jelentése: Lahamu háza. Később héber szóként használva "kenyér

házá"-nak fordították. Ősi város, már a pátriárkák történetében találkozunk vele. Később

főképpen Dávid király története kapcsolódik a városhoz, aki itt legeltette nyáját, itt írta

szép zsoltárait. Itt kente fel királlyá Sámuel próféta, innen hívta el az Úr, hogy népének

pásztora, legnagyobb királya legyen.

A próféták - főképpen Mikeás - jövendölése szerint Betlehemből származik majd a

Messiás. Lukács evangéliuma szerint a Dávid családjából származó Mária és József

Betlehembe jönnek Názáretből, amikor Augustus császár népszámlálást rendel el

birodalmában. Így született Jézus Betlehemben, a városon kívüli barlangistállóban.

Ezt a barlangot a keresztények mindig szent helynek tartották, és féltve őrizték

emlékét az üldözések idején is. Amikor a keresztények szabadságot kaptak, Nagy

Konstantin édesanyja, Szent Ilona fényes templomokat építtetett a Szentföldön.

Ekkor emelte a születés barlangja fölé a nagy bazilikát, amely ma a kereszténység egyik

legrégibb temploma. Ezért magán viseli évszázadok küzdelmes történetének nyomait.

Eltűntek a nagy bejárati kapuk, a homlokzatán lévő mozaikok, amelyek a napkeleti

királyokat ábrázolták. Amikor a perzsák 614- ben az egész Szentföldet feldúlták,

templomait lerombolták, a Születés bazilikája csodával határos módon megmaradt. A

hagyomány úgy tudja, hogy a perzsák a napkeleti király öltözetében felismerték saját

népük történetét, és megkímélték a bazilikát.

A keresztények mindenkor nagy áhítattal keresik fel ezt az ősi bazilikát. Az előtte

lévő teret Jászol térnek nevezik. Az éjféli szentmisén ezen a téren vesznek részt 

hívek, mert a Szent Katalin-templomba csak a papság és nagyon kisszámú hívő

fér be. Maga a bazilika valóságos erődnek tűnik. Mindkét oldalról kolostorok veszik körül.

Jobb felől a görögök és az örmények kolostora, bal felől pedig a ferencesek kolostora és

vendégháza található. (Ezeket a kolostorokat zarándokok vagy turisták nem

látogathatják). A templom bejárata előtt volt az átrium, s innen három nagy ajtó

vezetett a narthexbe (előcsarnokba). A két szélső ajtót már régen befalazták, s a

középsőn is csak egész alacsony nyílást hagytak, ezért csak meghajolva lehet bemenni

rajta. Nagyon szép a hozzá fűzött "lelki magyarázat":

Isten Fia megalázta magát, amikor emberré lett, aki belép az ő templomába, szintén

alázza meg magát, hajtsa meg a fejét. Az alacsony bejárati kapu azt akarta

megakadályozni, hogy a törökök ne vezethessék be állataikat a bazilikába.

A csupasz, sötét narthexből egy ajtón át jutunk be az 54 méter hosszú és 26 méter

széles bazilikába, amelyet a négy oszlopsor öt hajóra oszt. A márvány oszlopfők

korinthusi stílusban készültek. Ezek az oszlopok és a padlón csapóajtóval védett

mozaikok emlékeztetnek a régi templom pompájára. Az oszlopsor tetején fagerendázat

húzódik.

A XII. században mozaikokkal és festményekkel díszítették a falakat, de ezekből csak

három maradt ránk, igen rossz állapotban. Ezeket a képeket a Rómával való kibékülés

gondolata sugallta: ebben az időben komolyan tárgyaltak a keleti és nyugati egyház

egyesüléséről, amely azonban nem valósult meg. A főhajó végén bizánci stílusban

épített, gazdagon aranyozott, színpompás ikonosztáz áll. A főoltár és a kereszthajó déli

ága a bizánci, az északi ág az örményeké. (A ferenceseknek - latinoknak - nincs részük a

bazilikában, ezért van az éjféli mise a bazilika mellett épült Szent Katalin-templomban.)

A templom szíve a Születés barlangja. A kórus két oldaláról egy-egy lépcső vezet le a

puha mészkősziklába vájt barlangba, amely majdnem téglalap alakú, 12 méter hosszú

és 3 méter széles. Padlóját és falait szép márványlapok fedik. A sötét barlangot 53

lámpa világítja meg (ezek közül 19 a ferenceseké, ők gondozzák őket, a többit a görög

és örmény szerzetesek). Jézus születésének helyén ezüstcsillag látható a következő

felirattal: Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est (Itt született Jézus Krisztus Szűz

Máriától).

Szent Lukács evangéliuma szerint Mária jászolba fektette az újszülött gyermeket.

A barlang délnyugati részén találjuk három lépcsővel mélyebben a falba vájt jászolt.

Az ezüstlemezzel fedett fajászolt a XII. században Rómába vitték, és ma a Santa Maria

Maggiore-bazilikában található. A jászol mellett van egy oltár, amely a napkeleti bölcsek

emlékére készült. Ők a pogányokat jelképezik, míg a pásztorok a választott nép hű fiait.

A születés barlangja mellett több barlang is található, amelyeket kápolnává alakítottak

át. Az első kápolnát Szent József tiszteletére szentelték, a második barlang az

Aprószentek kápolnája, a harmadik pedig Szent Jeromos cellája volt. A nagy egyházatya

ebben a barlangban élt, és itt fordította le a Szentírást latin nyelvre. Ezekben a

kápolnákban vehetnek részt szentmisén a zarándokok.

Bármikor is látogat el valaki Betlehembe, ott mindig karácsonyt ünnepelhet. Ha

feljövünk a barlangokból, felkereshetjük Szent Katalin templomát, amely egybeépült a

Születés Bazilikájával. Ez Betlehem plébániatemploma, s ebben a templomban tartják

az éjféli szentmisét. Ide - mint említettem - csak a papság fér be, a hívek a téren nagy

képernyőkön követhetik a liturgiát.

A Születés bazilikája történelme során sok viszontagságot látott. 529-ben a

szamaritánusok dúlták föl a templomot. Justinianus császár újra rendbe hozatta a

bazilikát és a kolostorokat. A perzsa inváziót 614-ben átvészelte a templom. A hozzá

fűződő hagyományt már említettük. Csodával határos módon menekült meg a bazilika

1009-ben, Hakim kalifa idejében, aki a Szentföld templomait leromboltatta. Volt idő,

amikor a templom tetőzete teljesen megrongálódott, ezért a freskók és mozaikok szinte

mind elpusztultak.


Forrás: magazin.ujember.katolikus.hu

joomla template