A kölni Dóm

( 16 értékelés )

A kölni Szent Péter és Mária Dóm

A kölni dóm, hivatalos nevén Szent Péter és Mária Dóm 157 méteres magasságával

Németország második és a világ harmadik legmagasabb temploma. (1880 és 1888

között a világ legmagasabb épülete volt). Németország legnépszerűbb

látványosságainak egyike: 2004-ben körülbelül 6 millió látogatója volt, nagyjából

annyi, mint a párizsi Eiffel-toronynak. A kölni főpályaudvar mellett áll, a Rajna partján.

A dóm alatti ásatások során I.-IV.századi római lakóházak maradványai kerültek elő. A

IV.század végén (vagy az V.század elején) a mai kórus helyén egy 30-40 méter

hosszú apszis volt, talán már az első templom is. Ezt az épületet az V.században, de

legkésőbb a VI.század elején lebontották; a helyére az 530-as évek frank hercegeinek

hasonló méretű temetkezőhelye került. A VI.század második felében egy új templom

épült, amely elfedte a korábbiakat. Ez a templom kb. a IX.század közepéig maradt

fenn.

A régi dóm a mainak a közvetlen elődje; 873. szeptember 27-én szentelték fel. Ennek a

régi dómnak a főhajóját mindkét végén kereszthajók határolták. 1248-ban a régi dómot

részben le akarták bontani, hogy egy új, gótikus dómot építsenek a helyére. Amikor

azonban a keleti kórust megpróbálták tűzzel lebontani, majdnem a teljes épület

leégett. A nyugati részeket ideiglenesen újjáépítették, hogy a miséket meg lehessen

tartani. Még ugyanabban az évben elkezdődött a jelenlegi dóm építése.

1164-ben Rainald von Dassel kölni érsek idehozta a háromkirályok ereklyéit

a milánói dómból. Ez I. Frigyes német-római császár ajándéka volt. Az ereklyék miatt

kellett új dómot építeni – a régi katedrális nem bírta volna ki a növekvő

zarándoktömeget.

A Háromkirályok ereklyetartója

A gótikus épületet 1248. augusztus 15-én kezdték építeni Gerhard von Rile építőmester

tervei szerint. A minta az amiens-i katedrális volt. Miután a kölniek 1288-ban elűzték a

városból az érseket, az építkezés is elakadt: a kórus felszentelése 1322-ben

történt. 1410-ben a déli torony elérte a második emeletet. 1528-ban az építkezést a

pénz és érdeklődés hiánya miatt leállították. 300 éven át a dóm déli tornya

befejezetlenül állt.

1814-ben két darabban előkerült Gerhard második utódának, Arnold mesternek a

tervrajza a homlokzatról. A XIX.század fordulóján a romantikusok fokozódó

lelkesedéssel fordultak a középkor felé, így megnőtt az érdeklődés a befejezetlen dóm

iránt is, amely a nemzeti egység szimbólumává vált. 1842. szeptember 4-én IV. Frigyes

Vilmos porosz király és Johannes von Geissel érsek letették a dóm továbbépítésének

alapkövét. A porosz állam anyagilag is támogatta az ügyet. Közvetlenül az

alapkőletétel előtt megalakult a Kölni-Dómépítés Központi Egyesülete, amelynek

legfőbb feladata az építkezéshez szükséges források összegyűjtése volt. 1820. október

19-én betörtek a dómba és feltörték a háromkirályok ereklyetartó szekrényét. 1880-ban

600 év múltán a dóm elkészült, a középkori mesterek terveinek megfelelően, de a kor

legmodernebb technikáinak felhasználásával. Az építészek Ernst Friedrich

Zwirner és Karl Eduard Richard Voigtel voltak. Az építkezés befejezésének tiszteletére

1880. október 15-én ünnepséget tartottak, amelyet I. Vilmos német császár a kilenc

évvel korábban alapított birodalom identitásának erősítésére használt fel.

A dómnak 12 harangja van. Az első a 3,4 tonnás Dreikönigenglocke (háromkirályok

harangja) volt, amelyet 1418-ban öntöttek és 1437-ben állítottak fel; 1880-ban újra

kellett önteni. Van két olyan harang is, a 10 tonnás Pretiosa és a 4,3 tonnás Speciosa,

amelyek az 1448-as felállítás óta a helyükön maradtak. A legnagyobb a Szent Péter-

harang, amelyet 1922-ben öntöttek. Ez a világon a legnagyobb szabadon lengő harang;

a World Peace Bell (Newport, Kentucky) nagyobb ugyan, de nem mozog szabadon.

A második világháborúban a dóm súlyosan károsodott; többek között 14 bombatalálat

érte. A gyújtóbombákat a dómban őrködő munkatársak azonnal eloltották. A

bombázások következtében a főhajó néhány boltíve beomlott. 1948-ban az alapkő

letételének 700. évfordulóját egy súlyosan károsodott dómban ünnepelték. 1956 óta a

dóm ismét ellátja feladatát.

1975. november 2-án három betörő egy szellőzőaknán keresztül, hegymászó felszerelés

segítségével behatolt a dóm – akkor biztonságosnak számító – kincstárába, és értékes

monstranciákat és kereszteket vittek el. A tetteseket a kölni alvilág segítségével

sikerült elfogni és hosszú szabadságvesztésre ítélték őket. Addigra azonban a

zsákmány egy részét, közte egy 1657-ből származó arany monstranciát, már

beolvasztották.

2000 októbere óta a kölni dóm kincseit a dóm északi felében levő XIII.századi boltíves

pincékben újra kiállítják. A kincstár három emeleten hat termet, 500 négyzetméter

kiállítási területet foglal magába.

Napjainkban elsősorban a környezeti hatások károsítják a dómot. A savas eső

szétbomlasztja a követ és a kipufogógázok elszínezik. Ezért a dóm építészei már

évtizedek óta küzdenek a bomlás ellen, a díszítések tömeges cseréjével.

2005. augusztus 18-án XVI. Benedek pápa a Németországban tett apostoli látogatása

során meglátogatta a dómot is, az Ifjúsági Világnapok ünnepségeinek alkalmából.

A késő középkori kórus a 104 ülőhellyel Németországban a legnagyobb. Az a

különlegessége, hogy a pápának és a császárnak mindig fenntartanak egy-egy helyet.

A háromkirályok művészien díszített ereklyetartójában nyugszanak azok a csontok,

amelyeket a három király (három napkeleti bölcs) maradványaiként tisztelnek.

A festett üvegablakok, köztük a déli hajóban található úgynevezett bajor

ablakok szintén híresek. Ezeket I. Lajos bajor király ajándékozta a dómnak. Ezek a

kereszténység kezdetéről vett jeleneteket ábrázolnak, Keresztelő Szent Jánostól Szent

István vértanúig. Az ablakokat Max Emmanuel Ainmiller (1807-1870) vezetésével

készítették, H. v. Hess (1798-1863) tervei alapján. Az ablakok leleplezése 1848-ban, a

600 éves évforduló ünnepségei során történt.

A 970 körül készült Gero-kereszt (Gero-Kreuz) a szentély közelében a legrégebbi

kereszt az Alpoktól északra.

Az egyik kápolnában található a fából készült Milánói Madonna, 1290 körüli, amely

Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal.

A kölni dómnak két orgonája van; mindkettő ugyanattól a játszóasztaltól kezelhető.

A háború után építették az első orgonát, amely a kereszthajó egyik oldalában

található. Ez a gótikus templokban szokatlan elhelyezés azzal magyarázható, hogy az

orgonát 1948-ban szentelték fel, de a főhajó a helyreállítás miatt 1956-ig zárva volt.

1998-ban egy új orgonát is szenteltek, így a háború utáni időkben tapasztalt elégtelen

hangzás megoldódott. Az új orgona a főhajó elején helyezkedik el; ez akusztikai

szempontból a legkedvezőbb elhelyezés. Az orgona négy műből áll, 3963 sípja van,

amelyek 53 regiszterre vannak elosztva. 2006-ban az orgonaegyüttest két

fanfárregiszterrel egészítették ki. Ezeket csak különleges alkalmakkor, ünnepi

istentiszteleteken szólaltatják meg.

1996-ban a kölni dómot, mint az európai gótikus építészet mesterművét, a

kulturális Világörökség részévé nyilvánították. 2004. július 5-én felkerült a

veszélyeztetett helyszínek listájára, a következő indoklással: a "dóm vizuális

integritásának veszélyeztetése a Rajna túloldalára tervezett magasépítkezések miatt".

A 2005. július 13-ai UNESCO-konferencián, amelyet a dél-afrikai Durbanban tartottak, a

végleges döntést egy évvel elhalasztották.

A kölni Dóm a karácsonyi vásár idején

A Dóm teljes külső hossza: 144,58 m, teljes külső szélessége: 86,25 m.

Főhajó belső szélessége: 45,19 m, északi torony magassága: 157,38 m, déli torony

magassága: 157,31 m.

Lépcsők száma a torony tetejéig: 509. Harangok száma: 11.

Beépített terület: kb. 7914 m², ablakok felülete: kb. 10 000 m².

Tető felülete: kb. 12 000 m², beépített kő tömege: kb. 300 000 t.

Férőhelyek: 4000, éves fenntartási költség: 10 millió €.

Forrás: Wikipédia

A Dóm honlapját ide kattintva látogathatják meg!