A kalocsai főszékesegyház
( 14 értékelés )A kalocsai Nagyboldogasszony érseki főszékesegyház
A kalocsai főszékesegyház Magyarország egyik legrégebbi székesegyháza. Az első
székesegyházról csak az ásatások alapján vannak sejtéseink. Építése 1050 előtt
történhetett, minden bizonnyal még Asztrik érsek idejében. A Szent István-kori
székesegyház építését a király maga finanszírozta, és személyesen felügyelte az
építkezések előrehaladtát.
A szájhagyomány szerint, amikor István király Imre herceggel meglátogatta Asztrik
érseket, akkor hozták neki hírül Csanád vezérnek Ajtony feletti győzelmét. Ennek az
eseménynek az emlékét idézi Érsekcsanád település neve.
Társszékesegyháza a kecskeméti Urunk Mennybemenetele székesegyház.
Kalocsa barokk főszékesegyháza impozáns méreteivel és túldíszítettségével
kápráztatja el a látogatót. A nyugat felé néző főhomlokzaton, a homlokzattal egy
síkban emelkedik a templom tömegét uraló két harangtorony. Az ablakok változatos
kiképzése is jól megfigyelhető, mely ritmusos tagolást nyújt az építmény összképének.
A toronyablakok mindegyike rácsos, a két torony között pedig üvegablakok vannak. A
főhomlokzatot a tornyokon is végigfutó két erőteljes párkányzat tagolja. A kapu felett
négy ión pilléren nyugszik az áldásosztó erkély. A kórusablak fölötti íves timpanonban
Szűz Máriát láthatjuk a magyar szentekkel - Andrejka József alkotása.
A timpanon fölötti ovális szoborfülkében Patachich Gábor, a bal oldali torony ovális
ablaka fölött Csáky Imre, a jobb oldali tornyon ugyanitt Klobusiczky Ferenc érsekek
címere látható. Az oromzat tetején, a kőballusztrádon kétoldalt Szent Pál és Szent
Péter (Szent Péter szobrával kapcsolatos érdekesség, hogy a kulcsot tartó kezére
eredetileg hat ujjat faragott a szobrász) apostolok szobra 1755-ből, középen Szűz
Máriáé 1881-ből, Hartmann János müncheni szobrászmester alkotása. A két
apostolszobor alkotója ismeretlen.
A hajónak a szentély felőli harmadánál a Foerk Ernő által tervezett, a templom
stílusát kissé megbontó huszártorony áll. Az öt oldallal záródó szentély a hajónál
valamelyest alacsonyabb. A szentély körüli kápolnakoszorút öt apsziskápolna alkotja. A
két szélső a sekrestye bejáratául szolgál, a másik kettő közül a déli a Szent István-
kápolna, az északi a keresztelőkápolna. A középső, kupolával ellátott helyiség az érseki
kripta bejárata. A sekrestyék kétemeletesek, a déli oldalon van a plébánosi, az északin
pedig a kanonoki sekrestye. A jobb oldali torony oldalán Bory Jenő 1938-ból való Asztrik-
domborművét láthatjuk. Külső hossza 74, szélessége 29 méter. A tornyok 71
méter magasak.
A Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt barokk főszékesegyház belseje 57
méter hosszú, 24 méter széles, csarnoktemplom jellegű. A hajó boltozatait 1768 és
1770 között készült stukkók díszítik, melyek a bejárattól a szentély felé haladva Szent
Jeromost, Szent Ágostont, Szent Ambrust és Nagy Szent Leót ábrázolják. A szentély
négyezetén a győzedelmes egyház allegorikus domborműve jelenik meg. A templomba
belépők figyelmét leginkább a szentélyben lévő főoltár vonzza magára, mely Mária
mennybemenetelét ábrázolja. Az első főoltár Patachich Gábor, a második Kunszt József
érsek nevéhez fűződik.
1856-ban Kunszt érsek Rösner Károly bécsi szobrászt kérte fel az új oltárű tervezésére.
A több festményből álló, ikonfalszerű oltár központi darabja a ma is meglévő
főoltárkép volt, Leopold Kuplwieser festette 1857-ben romantikus stílusban. A
márvánnyal burkolt oltár új szentségtartót kapott, fölé csavart oszlopokon
nyugvó baldachint emeltek. A baldachin tetején kerubok láthatók, kezükben karddal. A
tabernákulumot Andrejka József, a felépítményt Petrovácz Gyula tervei szerint Schóber
Alajos kivitelezte. A kétoldalt elhelyezett, míves intarziájú kanonoki stallumok és a
püspöki trónus 1738-ban készültek.
A kétoldalt épült négy-négy oldalkápolnában egy-egy oltárképet helyeztek el.
Baloldalt a bejárattól a szentély felé haladva az első Szent Péter és Szent Pál
apostolok copf oltára, 1807-ben készült, mestere nem ismert, Klobusiczky érsek
emeltette. Az egymástól búcsúzó két apostolt ábrázolja, hiszen Péter a Janiculus hegyre
megy, ahol keresztre feszítik, Pál pedig Trefontanehoz, hogy lefejezzék. Pál az égre
mutat, kifejezve, hogy ott nemsokára ismét találkozni fognak.
A második a barokk Nepomuki Szent János-oltár, azt ábrázolja, amint IV. Vencel
cseh király feleségének gyóntatóját, Nepomuki Jánost a gyónási titok megszegésére
akarja rávenni, de ebbe ő nem egyezik bele (hiszen Nepomuki Szt. János a gyónási
titok védőszentje). Az oltárépítményt Fridrich Ferenc jezsuita szerzetes készítette.
Baloldalt a harmadik a Szent István-oltár 1832-ből, Pesky József klasszicista alkotása,
a képen István király fiát, Imrét oktatja, mindkettejüket dicsfény veszi körül. Ez az
oltárkép Újváry Uriel Dávid nagyprépost hagyatékából készült.
A szentélyhez legközelebb a Szent Kereszt-oltár kapott helyet, mely 1787 és 1818
között készült, Erlinger József festette. A felépítmény aranyozását Schenk János
végezte. A keresztre feszített Jézust ábrázolja, bal oldalán a Fájdalmas Anya, jobb
oldalán János apostol látható. A keresztet Mária Magdolna öleli át.
A szentély melletti oldalkápolnában a templom legrégebbi, 18. századi oltárát
láthatjuk, melyet szintén Erlinger József festett a Fájdalmas Szűz Anya témában. A
keresztről levett Krisztust ölében tartó Máriát és a háttérben földre boruló Mária
Magdolnát ábrázolja.
Ugyancsak itt vannak elhelyezve Szent Pius földi maradványai, Rómából hozták
Kalocsára 1741-ben. A vértanú csontjai drágaköves ruhába vannak elhelyezve, zsebében
kis üvegcsét helyeztek el Szent Pius vérével.
Az ablakok kiváló megvilágítást nyújtanak. Az oldalkápolnák ablakai magát, a
templomteret, a főhajó ablakai pedig a mennyezet stukkódíszeit világítják meg. A
színes ablaküvegeket Zsellér Gyula készítette 1851 és 1866 között. A mellékkápolnák
ablakai magyar szenteket vetítenek elénk. A főhajó felső ablakai egyházi jelvényeket
ábrázolnak. A gazdagon aranyozott szószék 1752-ben készült, készítője nem ismert.
Kosarán a négy evangélista, köztük Mózes a kőtáblákkal, a Hegyi beszéd, a Magvető és
a Jó Pásztor dombormű.
A hajót a szentélytől elválasztó diadalív két oldalán egy-egy szobor: baloldalt Szent
István, jobboldalt Szent László király, Andreas Halbig művei 1851-66-ból. A két
szoborfülke alján, a szobortalapzaton egy-egy ugyanekkor készült domborművet
látunk. István király alatt: Asztrik érsek átadja Istvánnak a II. Szilveszter pápától
hozott koronát. László alatt: Szent László átadja a bácsi érsekség alapítólevelét.
A szentéllyel átellenben, a bejárat felett húzódik a hatalmas, méltóságteljes méretű
orgona, mely 3 manuálos, pedálsoros, 64 regiszteres és 4668 sípja van. A kórust
három boltíves árkád tartja, a középső kosáríves, a két szélső félköríves. A kórus
középső tartóívén olvashatjuk latinul: „Uram, szeretem a te házad ékességét”.
A bal oldali szentélyajtó a kanonoki sekrestyébe vezet, mely értékes stukkóiról és
intarziás bútorairól nevezetes. A szentély északi oldalán lévő koszorúkápolnában
1988 óta az érseki kincstárat tekinthetjük meg. Itt található Szent István
ezüsthermája, mely a millennium idején készült, továbbá az Árpád-kori sírhelyből
feltárt maradványok is megtalálhatók. A templom alatt az érseki kripta húzódik,
északi falán mészkőből faragott, gótikus sírlap.
Patachich érsektől kezdve az összes érseket ide temetik, a kripta egyszerű oltára
vörösmárványból készült, ezt csak érseki temetések alkalmával használják. A kripta
padlózatán végigkövethetjük, hogy merre húzódott az első székesegyház szentélye.
Forrás: Wikipédia