Április / Arkadiusz Nocoń atya írása
( 8 értékelés )A Szent Jobb Lator története
Az első szent és az egyetlen, akit maga Jézus „avatott szentté” Kr. u. 33-ban halt
meg. A halálra ítéltek, a haldoklók, a vezeklők, a megtérő bűnösök védőszentje,
liturgikus emléknapja március 25-e.
Tiziano: A megfeszített Krisztus és a Jó lator
Lukács evangéliumában olvassuk: „A megfeszített gonosztevők közül az egyik
szidalmazta: «Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!»
De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: «Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt
a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de
ez itt semmi rosszat sem cselekedett.» Aztán így szólt: «Jézus, emlékezz meg rólam,
mikor eljössz országodba.» Ő azt felelte neki: «Bizony, mondom neked: még ma velem
leszel a paradicsomban!» (Lk 23,39-43)
A Lukács evangéliumban megfogalmazottakon kívül az egyházatyák és az ún. apokrif
iratok is megemlékeznek a Jobb Latorról. Ez utóbbiak szerint, amelyek egyébként nem
tartoznak a sugalmazott könyvek közé, a Jobb Latort Dizmásznak hívták és valóban
félelmetes bűnöző volt, akinek a lelkiismeretén jelentős mennyiségű bűn száradt,
beleértve az emberölés bűntettét is.
Valóban nagyon furcsa ez a vallás, jegyezte meg egy alkalommal Rino Cammilleri olasz
író, amelyben az ács fia Isten, az első szent egy gyilkos Palesztinából, az első
megkeresztelt pedig egy megszálló hadsereg katonája (Kornéliusz százados).
* * *
Jézus mellé senki sem került véletlenül. Mindegyik személyből valamilyen tanítás árad
felénk, és sokukban felfedezhetjük saját magunkat. A jobb és a bal lator a kereszthez
és az emberi szenvedéshez való viszonyulás két formáját testesítik meg: a lázadás és
az átkozódás megtestesítője a „bal lator”, az elfogadás és a bizalomteljes remény
megtestesítője a „jobb lator”: Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.
«Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!»
Mivel érdemelte ki a mennyországot ez az első, Jézus által szentté avatott szent?
Hiszen még bocsánatot sem kért, tetteit sem bánta meg nyilvánosan… Jézusnak
láthatóan elég volt, hogy elismerte bűneit (Mi jogosan szenvedünk büntetést), és hogy
az utolsó pillanatban rászánta magát erre a tettre. Talán sok év után először mutatott
valaki iránt együttérzést (Ő semmi rosszat sem tett). Egyes szentírás-magyarázók
hangsúlyozzák, hogy a rosszindulatú és gúnyolódó tömeggel szemben a Jobb Lator volt
az egyetlen, aki Jézus védelmére kelt, ő egyedül emelte fel hangját és szólt Hozzá…
az apostolok és a tanítványai – hallgattak a kereszt alatt…
Közismert rabló, bűnöző és bandita, aki élete utolsó pillanatában megcsinálta a
legnagyobb „balhét”: elrabolta magának a mennyországot. Példája reményt nyújt
mindazoknak, akik kétségek közt gyötrődve azon töprengenek, hogy Jézus megbocsát-
e nekik… Azonnali bizonyíték számukra, hogy az ember tettei földi életének utolsó
pillanatáig számítanak: amíg az ember él, semeddig sem késő…
* * *
„A Jobb Lator a halálra ítéltek, a haldoklók, a nyilvánosan vezeklők patrónusa. A
betegek közti szolgálatom patrónusává választottam őt – mondta a lengyel Krzysztof
Tabath atya. Miért? Azért, mert többéves kórházlelkészi tevékenységem során
rendszeresen találkozom a két lator jelenetével, amelyet Lukács evangéliumában
olvashatunk.
Hogy lehet az – adódik gyakran a kérdés – hogy egy kórteremben egymás mellett levő
két ágyon, két személy közül, akik sok év óta szentségek nélkül és ugyanabban a
kritikus állapotban vannak, az egyik hirtelen kéri a szentgyónás szentségét, a másik
pedig hallgat és hátat fordít…? Miért történik ez? Nem tudom. Mindig titok marad
számomra. Jézus azonban az evangéliumon keresztül mégis megvilágít számunkra
valamit. Amikor visszaadja a betegeknek egészségüket, gyakran a beteghez közelállók
hitére való tekintettel teszi ezt. Azt gondolom, hogy ugyanígy kell tekintenünk a
kórházban történő megtérésre is: imával, bűnbánattartással, a barátok és a
családtagok kitartó hitének segítségével történik.
Visszaemlékszem egy haldokló esetére, aki makacsul elzárkózott. Sokan kértek, hogy
vezessem őt lélekben Istenhez, ő ugyanis nem akart beszélni pappal. Egy nap az
ápolónő, aki szerzetesnővér is volt, sürgetett, hogy keressem fel a beteget. Nem
akartam kellemetlenkedni nála, tudván, hogy mi a hozzáállása a kérdéshez, a nővér
azonban kitartóan nyaggatott. – Rendben van – szántam rá magam végül – de addig
ön menjen a kápolnába és imádkozzon értünk. Amikor beléptem a kórterembe, a beteg
arra kért, hogy gyóntassam meg…”
* * *
Loretóban, a Názáreti Ház bazilikában egy igen érdekes kereszttel lehet találkozni.
Sokak véleménye szerint Petraliai Ince testvérnek, aki a keresztet készítette 1637-
ben, sikerült valami rendkívülit alkotnia. Amikor ugyanis szemből ránézünk a keresztre,
úgy tűnik, mintha Jézus arca közömbös lenne – amilyen közömbös és rosszindulatú
volt a tömeg a Golgota hegyén. Amikor baloldalról, a bal lator felől nézzük a képet,
Jézus arca eltorzul és kiül rá a fájdalom, amikor azonban jobboldalról, a jobb lator felől
nézzük, a Megváltó arcán szelíd mosoly jelenik meg…
Urunk, Jézus, aki mindvégig szerettél minket, és nem valamiért szeretsz bennünket,
hanem mindennek ellenére, add meg nekünk kicsi és nagy „latroknak”, hogy életünk
utolsó pillanatában meglássuk a mosolyt arcodon…
Mindenható és irgalmas Isten, Te igazságot szolgáltatsz a bűnösnek, alázatosan
kérünk, vezess minket szelíden az igaz bűnbánatra, ahogy Egyszülött Fiad kegyes
pillantással megbánásra késztette a Szent Jobb Latort, és add nekünk azt az örök
dicsőséget, amit neki ígértél. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él
és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
Lengyelből fordította Szemere János atya
Forrás: Vatikáni Rádió