Október / A rózsafüzér eredete
( 10 értékelés )A rózsafüzér eredetéről
A rózsafüzér eredetét négy forráshoz vezethetjük vissza: a zsoltározáshoz, a
Miatyánkhoz, az Üdvözlégyhez és az imaláncokhoz. Ezekből adódott össze kb. a 15.
században a ma ismert rózsafüzér, más néven olvasó, vagy szentolvasó.
A 13. században a szerzetesek kórusban imádkozták a zsoltárokat, néhány helyen
mind a 150 zsoltárt. Azok a barátok, akik nem tudtak olvasni, ugyanakkor 150
miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett.
Magánkinyilatkozatás formájában Szent Domonkos kapta azt az üzenetet, hogy az
üdvözlégyet imádkozzák 150-szer a miatyánk helyett, ezért a domonkosokkal van
összekapcsolva a rózsafüzér terjesztése.
Ezt Alanus de Rupe, egy domonkos a 15. században (+1475) említi először.
Akkoriban tehát a rózsafüzér 150 üdvözlégyből állt, de az üdvözlégynek csak az
első, szentírási részét mondták: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van
teveled. Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse.
IV. Orbán pápa 1261-ben hozzáadta "Jézus" nevét, és ez alkalmat adott a 15.
században a rajnavölgyi karthauzi szerzeteseknek, hogy minden egyes
üdvözlégyhez hozzáadjanak egy titkot Jézus életéből, amin aztán elmélkedni,
szemlélődni tudtak.
Többnyire csak 50 üdvözlégy imát mondtak, és így 50 titkot soroltak fel; de vannak
olyan listák is, amelyek 150 titkot tartalmaznak.
A titkokat latinul clausulának nevezték, mert ezek zárták le az üdvözlégy imáját.
Mindez a 15. század elején (1409-1415) történhetett a rajnavölgyi karthauzi
kolostorokban, mint pl. Trier, Mainz, Köln, Strassburg.
Úgy tűnik, hogy a titkoknak első ilyen sorozata a karthauzi Esseni Adolf (+1439)
műve, valamint a tanítványáé, Porosz Domonkosé (+1460), aki valószínűleg több
ilyen sorozatnak a szerzője. Feltehetően Porosz Domonkos volt az, aki az 50
üdvözlégy imát tizedekre osztotta, a titkokat hozzáadta, és elnevezte ezt az
imádságot "rosarium"-nak, vagyis Mária rózsakoronájának.
Valamivel később Alanus de Rupe, domonkos szerzetes Douaiban 1468-70 körül
megalapította a Rózsafüzér Társaságot, amely nagyban hozzájárult ennek az
ájtatosságnak az elterjedéséhez.
Boldog Alanus de Rupe
Az üdvözlégy második része (Asszonyunk, Szűz Mária...) csak később lett része az
imádságnak Szent V. Piusz pápa szorgalmazására, aki maga is domonkos volt, és
aki hivatalosan jóváhagyta a rózsafüzért (1568), és terjesztette annak
imádkozását.
Ez a végső könyörgés a hagyományból származik. Efezusban imádkozták, amikor a
431-es efezusi zsinat megvédte Mária istenszülői címét.
A dicsőség és az apostoli hitvallás, valamint az 5 tizedet megelőző 3 üdvözlégy az
isteni erényekkel kapcsolatban, a tridenti zsinat után, a 16. században került
hozzá.
A rózsafüzér titkainak számát is lecsökkentették 15-re, vagyis minden tizednek
egyetlen titka van. Így alakult ki a mai öttizedes, "hagyományos" rózsafüzér, amit
Domonkos olvasónak is neveznek.
Emellett léteznek más típusú rózsafüzérek is (háromtizenegyedes, héthetedes stb.)
Az Egyház szokása szerint a karácsonyi időben az örvendetes titkokat; nagyböjt
folyamán a fájdalmas titkokat; a húsvéti időben a dicsőséges titkokat imádkozzuk.
Az év többi részében (általános időben) pedig felosztjuk a titkokat a hét napjai
között: hétfőn és szombaton az örvendetes, kedden és pénteken a fájdalmas,
szerdán és vasárnap a dicsőséges titkokat mondjuk, míg az újabbakat, a
"világosság titkait" csütörtökre ajánlotta 2002-ben (a Rózsafüzér évében) II. János
Pál pápa.
Forrás: Miklósházy Attila: A rózsafüzér titkainak eredete
Figyelmükbe ajánlom még a következő oldalakat:
http://www.depositum.hu/rozsafuzer.html
http://uj.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=14
http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=41