December / A karácsony liturgikus értelmezése

( 5 értékelés )

[sigplus] Kritikus hiba: A galéria forrásául szolgáló 2imadmurillo.jpg mappát nem egy alapmappához viszonyított relatív útvonallal adta meg.

Urunk születésének ünnepe

Az Úr Jézus születését karácsonykor, december 25-én ünnepli az egyház. Jóllehet,

nem a karácsony a kereszténység legnagyobb ünnepe, - hisz a húsvét megelőzi -

mégis nagyon sokan a karácsonyt családiasabbnak, bensőségesebbnek érzik. A

karácsony szláv eredetű szó, az ősi keresun szóból származik: az újba átlépőt

jelent.

{gallery}karcikk.JPG{/gallery}

 

Az első három században nem ünnepelték meg külön Krisztus születésének napját.

Az ősi liturgia mindent az Üdvözítő halála és feltámadása köré csoportosított. A

karácsony-ünneplés a 4. század elején kezdődött a nyugati egyházban.

A pogány mitológiában karácsony a Mithras-kultusz, azaz a Napisten ünnepe, a

fény születése volt. A pogány napteológia szerint december 25-én ünnepelték

Szíriában és Alsó Egyiptomban a nap születését. Innen került az ünnep Rómába.

271. december 25-én Aurelius császár Rómában dedikálta a legyőzhetetlen

Napisten templomát.

A 325. évi Niceai zsinat határozata alapján karácsony Jézus Krisztusnak, azaz az

igazi fény születésének az emléknapja. Az ünnep az első időkben csupán a

templomi istentiszteletekre korlátozódott. Jelentősége azonban rohamosan

növekedett, és az ókor végére egyenrangú ünneppé emelkedett a húsvéti ünnepkör

nagy Krisztus-ünnepeivel. Ettől kezdve jelenik meg Jézus csodálatos születésének

ábrázolása a keresztény művészetekben.

{gallery}2imadmurillo.jpg{/gallery}

 

Karácsony ünnepe hirdeti, hogy Isten egyszülött Fia emberré lett, és Szűz Máriától

a világra született. Karácsony tartalmát leginkább Jézus

"hármas" születése fejezi ki:

Örök születés: a Szentháromságban minden idők előtt született a második isteni

Személy, az isteni Ige az Atyától, anya nélkül.

Földi születés: Isten elküldte egyszülött Fiát, az emberiség megváltására. Időben

született szűz anyától, atya nélkül.

Kegyelmi születés: Jézus a liturgiában évről évre megújítja születését, újra és

újra megszületik a hívők szívében, hogy általa mi is elnyerhessük a fogadott

fiúság kegyelmét.  

Karácsony hittitkát a legteljesebben három szentmisével ünnepeljük:

éjfélkor Jézus születését (éjféli mise),

hajnalban a pásztorok látogatását (pásztorok miséje),

karácsony ünnepi miséjén (karácsonyi mise) pedig azt, hogy a láthatatlan

Isten kisgyermekként közénk jött.

 

Karácsonykor Jézus bennünk, a mi szívünkben is meg akar születni. Ezért

szeretettel, várakozó lelkülettel kell megnyitni előtte a szívünket.

Karácsonynak nem a fenyőfa a legősibb jelképe, hanem a jászol. "Mária a

gyermeket bepólyálta és jászolba fektette" (Lk 2, 7) - olvashatjuk a Szentírásban.

A jászol volt a jel a Gyermeket kereső pásztoroknak.

{gallery}karcikk1.jpg{/gallery}

Krisztus születésének történetét már nagyon korán megjelenítették az

úgynevezett misztériumjátékok (az angyali üdvözlettől a szálláskeresésen és a

pásztorok hódolatán keresztül, egészen a napkeleti bölcsek látogatásáig).

1223-ban Assisi Szent Ferenc volt az első, aki a csodálatos betlehemi esemény

emlékére, eredeti környezetben, valóságos barlangban felállított jászol mellett

végezte a karácsonyi istentiszteletet.

Ezután gyorsan elterjedt a "betlehem" felállításának szokása és a szent esemény

szobrokkal történő megelevenítése. A betlehemek készítése először Szent Ferenc

szülőhazájában, Itáliában, majd Németországban, Franciaországban, Cseh-és

Lengyelországban terjedt el. Magyarországra az első betlehemeket még Ferenc

életében hozták tanítványai.

A karácsonyfa állításának szokása hazánkban csak a 19. század végén és a 20.

század elején kezdett elterjedni. Elődje a karácsonyi piramis volt. Legegyszerűbb

formája egy nagy virágcserépbe állított vagy fatönkhöz erősített deszkaszál,

melyre keresztbe két-három vékony, felfelé rövidülő deszkadarabot szegeztek. A

keresztbe szegezett deszkák végén gyertyát gyújtottak. A karácsonyi piramis

állításának hagyománya hozzánk Németországból került át, de nem vált általános

szokássá.

A 18. század közepén kezdték Németország egyes helyein az egyszerű karácsonyi

piramis dísztelen vázát karácsonyi gallyakkal ékesíteni. A karácsonyfa állítás

szokásának kialakulásával kapcsolatban sokféle elképzelés és feltételezés alakult

ki. Egyesek emlékeztetnek arra, hogy Ádám és Éva napja a naptárban december

24-re esik, és ezzel függ össze az a feltételezés, illetve következtetés, hogy a

korai keresztények karácsonykor almafát állítottak szobájukba. A gazdagok később

odáig mentek, hogy fácskáikat üvegházakban virágoztatták ki, hogy karácsonykor

virágos almafával lephessék meg a családjukat. Később az almafa helyét elfoglalta

a fenyőfára függesztett alma.

{gallery}karcikk2.jpg{/gallery}

A karácsonyfa történeténél azonban sokkal fontosabb az a jelentéstartalom, amit

hordoz. A fenyőfa örökzöld tűlevelei az élet reménységét jelképezik. Ugyancsak

erről beszél a fenyőfa formája is. Felfelé keskenyedik és csúcsával Isten felé

mutat. Minden egyes ágacskája a keresztet jelképezi, tűlevelei pedig a

töviskorona tüskéire emlékeztetnek. Jászol és kereszt összetartozását így hirdeti a

karácsonyfa.

A karácsonyfa legszebb dísze a gyertyafény. Az adventi gyertyák egyre fényesedő

lángocskáitól jutunk el a karácsonyfa csillogó fényességéig. Isten fényét jelenti,

mely a sötét adventi várakozás idején is fel-felvillant, bizonyítva Isten jóságát és

szeretetét.

A feldíszített fához tartozó színes gömbök, arany, ezüstszínű díszek a napkeleti

bölcsek csillogó, királyi ajándékaira emlékeztetnek. A színes papírláncok az

édenkerti kígyót, és a "bűn láncát" juttatják eszünkbe. A fára akasztott dió is

Krisztus-jelkép, a Mária méhében lévő, valamint a sziklasírban nyugvó Jézust

jelképezi.

{gallery}karcikk3.jpg{/gallery}

Sok családban régi szokás, hogy a fa csúcsára a Krisztus születését meghirdető  

angyalképet, vagy a Betlehem fölött felragyogó csillagot teszik. - Ebből a

szokásból veszi eredetét az angyalhaj elnevezés is.

Karácsony egyben az ajándékozás ünnepe is. Minden egyes ajándék a nagy

karácsonyi ajándékot, Isten ajándékát jeleníti meg. Ez a kedves szokás

szeretetből fakad, a szeretet teszi az ajándékozást és elfogadást széppé,

kedvessé. Isten Fiában önmagát ajándékozta az emberiségnek. Ugyanígy, aki

szeretetből ad, az egy kicsit önmagát adja a másiknak, ezért az ajándék igazi

értéke a szeretet. Csak így válhat karácsony a szeretet ünnepévé.

 

Forrás: szekesegyhaz-kaposvar.hu/Kovács András: Ünnepeink az  egyházi év tükrében