Február / A szentelt gyertya, mint szimbólum

Gondolatok Urunk bemutatásának ünnepén

Gyújtsatok örömmel fényt! Világosságot az igazi Világosságnak, ...fénnyel a kezünkben

akarunk eléje menni, mint Jézus világosságának gyermekei, gyertyáinkat az igaz

Világosság elé akarjuk vinni. Azért tartjuk kezünkben az égő gyertyákat, hogy a

Megváltó isteni fényét jelképezzük, amely mindent az örök fényességgel áraszt el, és

hogy különösképpen jelezzük lelkünk tisztaságát, amellyel Krisztus elé járulunk.

A mai ünnep egyik jellegzetessége a gyertyaszentelés. Az egyház ezt a szertartást

minden évben megismétli. Az oltár egyik oldalán asztal van elkészítve, s rajta a

szentelendő gyertyák. A pap fehér színű öltözetben az oltárhoz megy, s ott

könyörgést mond el, amelyben kéri az Úr Istent, aki a mindenséget a semmiből

teremtette, s az igazlelkű Simeon kívánságát teljesítette, méltóztassa megáldani ezen

gyertyákat, hogy az emberek lelki és testi javára szolgáljanak. "Hallgasd meg Uram

néped imáit, annak a népnek, aki e gyertyákat kezében hordozni óhajtja, s Téged

énekszóval akar dicsérni." A többi imában is ugyancsak az Úr Istent és Jézusunkat kéri

a pap, a világ Világosságát, hogy szíveskedjék megáldani és megszentelni ezen

viaszgyertyákat. "Engedd meg Uram, hogy amint ezen gyertyák meggyújtva elárasztják

az éjszaka sötétségét látható fénnyel, úgy a mi szívünk is a láthatatlan tűz, a Szentlélek

tüze, fényessége által megvilágosítva minden vétkes okoskodástól mentes legyen, és

így lelkünk megtisztult szemével azt szemlélhessük, ami előtted kedves, hogy

eljuthassunk a soha meg nem szűnő világosságba."

Majd a pap meghinti szenteltvízzel és megtömjénezi a gyertyákat, miközben a kar

énekli az agg Simeon énekét antifónával felváltva. Majd egy könyörgés és a körmenet

következik. A körmenetben részt vevő hívek pedig, mint egykor Mária és Simeon

valóságban, most ők a gyertya jelképében , de misztériumos valósággal azt hordozzák

kezükben, aki tanítása, példája és kegyelme által életüknek útját megvilágosítja és

lépéseiket az örök világosság felé irányítja.

A mai gyertyaszentelés eszünkbe juttatja a világosságot is. Nézzük meg: mit is

jelentenek az égő gyertyák a liturgiában?

A világosságnak liturgiai használatban többszörös jelképes jelentése van. Jelképe

először az örök istenségnek – mint többször a pusztába való vonuláskor – és azután

az istenemberi Megváltónak, aki a föld világossága lett és jogot nyert az örök égi

fényességre. Ezt jelképezi a húsvéti gyertya és húsvéti tűz. "Isten világosság, sötétség

nincs benne" – mondja Szent János (1Jn 1, 5). És az Isten a maga fényöléből árasztja

az imádandó Világosságot a világosságból. És ez a kettős világosság – az Atyának és

Fiúnak jelképe –, de amely mégis egy fény – az egy Isten világossága – egyesül és

kiárad a Szentlélek hasonló módon örök világosságában és a szeretet örök fényében. A

világosság tehát harmadszor a Szentlélek kegyelmét is jelenti, mely által a lélek

megtisztul és Isten világító képmásává válik. Az izzó parázs, a fénnyé változás, viasz

vagy olaj, mind ezt jelképezik.

Az égő gyertya jelképezi továbbá magát az Istenembert is. Tiszta viaszból készült ez a

gyertya, melyet a szűzies méhek állítanak elő. A viasz az Istenember emberi-, a fény

pedig isteni mivoltát mutatja.

És végül a viaszgyertya a tiszta Isten-szerető lelket is jelképezi, míg a zsiradékból

készült faggyú gyertya a bűnöst. A liturgia gyertyát használ a keresztelési, bérmálási,

esküvői szertartásban, valamint a szent kenetnél; halotti gyertyákat, felajánlási

gyertyákat adnak át a papszenteléskor az újmisésnek, és más ünnepélyes alkalmakkor.

Amint az elmondottakból kitűnik, a gyertya, a gyertyaszentelés szertartása

sok mindenre figyelmeztet bennünket, sokmindenre tanít és oktat minket.

A fényekkel teli február 2-i istentisztelet negyven nappal Karácsony után, az Egyház

vallási életének ma is egyik legnagyszerűbb színjátéka a karácsonyi liturgia valóban

méltó befejezésére. A csillagfényes Szentestével kezdődik ez a liturgia, a titokzatos

csodacsillag által kísérve ebben a mélyértelmű öröménekben kísért fénykörmenetben és

gyertyafényes szentmisében méltó helyszínt nyer.

Szentséges tisztelettel vegyük kezünkbe a megszentelt gyertyát, és annak jelképét

lássuk benne, akit Karácsony idején a világ világosságaként dicsőítettünk, a

földreszállt Istenembert.

Járjunk világosságban! Legyünk a világosság fiai, Isten fiai! Isten világosság,

sötétség nincs benne – mondja Szent János. Ha Isten világosság, akkor nekünk

kötelességünk úgy élni, hogy bennünk se legyen sötétség. Istenhez hasonló életet

kell élnünk, szentekké kell lennünk. Estete sancti – Legyetek szentek! – mondja a

szentírás. Az Úr Jézus megmutatja a helyes utat. Ha azon járunk, biztosan célunk

felé haladunk. Az világos út, nem sötét ösvény, amelyen a sötétség baglyai huhognak,

hanem a világosság pacsirtái dalolnak. A világ világosságává kell lennünk. Világítanunk

kell az advent félhomályos útjain botorkáló embertestvéreinknek, akik eltértek a Világ

Világosságától.Legyünk a világosság fiai, ékesítsük föl lelkünket, hogy méltóan

fogadhassuk Krisztust, a Királyt, a nemzetek uralkodóját, a Világ Világosságát.